2017. január 17., kedd

Kódolás a Zöld Rókánál

A civilek körüli huzavonák szünetében egy pillanatra kalandozzunk el, illetve vissza az oktatás területére. Ráadásul nem valami tüntetés kapcsán. Az ugyanis nincs. Ellenben ettől a világ megy tovább. Ráadásul, mint egy sajtóeseményen hallottam, még a sokat emlegetett informatikushiány okozta lyuk befoltozása irányában is haladnak kezdeményezések.

Ahova meghívtak, ott az első benyomások alapján jó páran talán el is indulnának az ellenkező irányba. Már ami a nem éppen csillogóra felújított falakat illeti. Amelyekről mintha a vakolat inkább lefele igyekezett volna. De aztán két dolog jutott eszembe. Az egyik az, hogy talán szándékosan idéztek elő ilyen ütött-kopottas érzetet a szervező iskola részéről. Elvégre az, akiben nem elég alapos a tanulási szándék, és a külsőségeken megakad, az esetleg később is csak a „kenjük be mázzal” szintjéig jut. Márpedig van az informatikának jó pár olyan ága-boga ahol a felszín elsimítása kevés a jó közérzethez. Aki nem hiszi, az töprengjen el azon, mondjuk tízezer méter magasan, és egy repülőgép vezérlőszoftverének kapcsán, hogy a belbecs mennyire érdektelen. A másik, ami eszembe jutott, az a jó öreg Parkinson. Aki ugyebár azt írta, hogy amikor egy cég elég nyugodtan működik ahhoz, hogy új irodaháza és abban csillogó berendezése legyen, akkor általában már lefele megy a csillaga. Amíg robog a szekér, addig nincs idő a csillogással foglalkozni.

Márpedig az említett eseményen elmondottak alapján a Green Fox Academy-nek most állhat a zászló. Mert mi mást lehetne mondani akkor, ha az igen markáns, milliós tandíj dacára ötszörös a túljelentkezés. Egy olyan képzésre, ami nem csodadoktorságot ígér, hanem szoftverfejlesztési ismereteket. Mégpedig rövid idő alatt, tehát igencsak intenzív formában. A saját bevallásuk alapján nagyjából annyi, vagy nagyobb gyakorlati ismeretet tömve bele a hallgatókba négy hónap alatt, mint amennyit az akkreditált b.sc. -s képzések képesek nyújtani. Ami természetesen nem csak a zöld róka jegye alatt tanítókat minősíti, hanem a reguláris képzéseket is. Amelynek során a diákok szava járása szerint buktató tárgynak nevezett vatta-tantárgyaknak, illetve a presztízs-tanszékek kedvenc tematikáinak a jelenléte korántsem új találmánya a felsőoktatás egyes szereplőinek. S talán az sem teljesen véletlen, hogy számos esetben az akkreditált képzésen unatkozók számára is azok a foglalkozások, azok az önálló tevékenységek biztosítják a munkavállalást, amelyek messzebb esnek a hivatalos képzés főcsapásától.

Ugyanakkor a gyorstalpalónak tekinthető informatikusképzés egyik előnye lehet az említett akkreditáció hiánya. Nyugodtan lehet eredményorientált, és rugalmas. A piac meg előbb-utóbb úgyis eldönti, hogy fennmarad, vagy eltűnik. De addig, amíg a kezdő programkódolókat felvenni képes cégek partnerei az iskolának, illetve „megveszik” a diákokat, addig valószínűleg fennmarad. Akkor is, ha természetesen lehet vitatkozni azon, hogy a kódoló, a programozó, illetve a szoftverfejlesztő fogalma mennyire fed le átfedő, illetve azonos halmazokat. Ahogy akkor is igaz, ha a médiában sokszor emlegetett informatikushiány valószínűleg egy sokkal árnyaltabb kép része, mint azt felfesteni szokták. Akár a falra is. Mert a képet akár az életkorral kapcsolatos, a cégek önbevallása szerint nem létező, de azért működni látszó diszkrimináció is árnyalhatja.

Andrew_s
Comments on Facebook

2017. január 16., hétfő

A társadalom a civileké

Civilek itt, civilek ott, civilek és álcivilek kandikálnak ki lassan a vízcsapból is. Legutóbb Konrád György fejtette ki az ATV honlapján olvasható véleményét: a civil szervezetek pereljék be Orbánékat. Ami határozott előrelépés ahhoz képest, hogy sok más megszólalóval és véleményalkotóval ellentétben különbséget tesz a sokaság és a szervezetek között.

Ez pedig lényeges akkor is, ha még ennek a véleménynek a mentén sem okvetlenül angyalok és ördögök párharcaként szemlélni azt a helyzetet, amelyben még a kormánypárti megszólalók sem egészen látszanak kiismerni magukat. Elég arra gondolni, amiről már szóltam Németh Szilárd megszólalása kapcsán: Rétvári előtte a civilekre testálta volna a fagy-veszélyeztettek felkarolását. Mintha a kormány ott sem lenne. Ahogy valószínűleg nincs is ott. Az pedig külön bája ennek az egész ügyhalomnak, hogy az átláthatóságot a jelek szerint csak a Soros-alapítványok által is támogatott szervezetek kapcsán tartják égetően fontosnak. Legalább is, mintha a CÖF hasonló átvilágítási szándéka nem kapott volna túl nagy hangsúlyt a megszólalások során. Holott erősen politika-közeli szervezetről beszélünk, és saját bevallásuk szerint civilek. Ahogy valószínűleg civil szerveződés a Fidelitas is. Amennyiben aligha reguláris szervezet, ahova behívóval kényszerítve toborozzák a tagokat. Bár ebben nem vagyok teljesen biztos.

Ahogy számos más, pártok körül sertepertélő szatellit-szervezet esetében sem. Ahogy a pártok esetében sem vagyok biztos benne, hogy hol van vége a civil támogatók táborának és hol kezdődik a haszonelvű szimbionták köre. Holott, elvileg a pártok is civil szervezetek. Amennyiben szintén nem katonai parádék szereplőiből állnak. De talán érdemes egyszer majd elgondolkodni azon is, hogy kik a civilek, és kik azok, akik nem azok. Mert a civil és az amatőr nem egészen ugyanaz. Ahogy egy civil szervezet élén is állhat egy vérprofi szervező. Illetve egy hivatalos szervezet élén is állhat egy hebehurgya tökfej. Elég ez utóbbihoz a „hivatalos” politika közszereplőire tekinteni. Azokra a figurákra, akik szinte bármelyik IQ-teszttel inkompatibilisnek bizonyulnának. Akik különben akár egyenletesen is eloszolhatnak a teljes politikai térfélen. Még akkor is, ha jelenleg Németh és a többi kormánypárti politikus kap nagyobb nyilvánosságot.

Beleértve a műár korábban is idézett aranyköpést, amelyből következtetve Németh szerint: „A Soros-birodalom álciviljeit azért tartják, hogy a globális nagytőkét, a politikai korrektség világát átnyomják a nemzeti kormányok fölött”. Az, hogy ez a mondat önmagában is baromság, nem nagy újdonság. Azonban a későbbi nyilatkozatok fényében még ez a mondat is újragondolásra szorulhat. Az általa is hangoztatott ál-civil kifejezés ugyebár azt sugallja: reguláris erő van mögötte. Nem sokkal később Kovács Zoltán azt kiabálja világgá, hogy ezek a szervezetek kapcsolatot tartanak fenn a terrorista szervezetekkel. Bár megengedően és leereszkedően megengedi: esetleg akaratukon kívül. Valószínűleg azért mert pontosan tudja: a híveknek ennyi muníció elég, és bizonyítékkal ő sem szolgálhat. Ellentétben azzal, ahogy a gárda-maradékokat lefényképezték anno a Hősök terén. Miközben belügyi védelemmel esküdöztek. Illetve, legutóbb, a MÁV biztosított egy, a HVG szerint, velük rokonítható szervezetnek lőgyakorlat-lehetőséget. Mármint nem a belüggyel rokoníthatónak. Még. Még nem. S ebből a szempontból szintén nagyon hasznos lenne minden civil szervezet átvilágítása. Ha ugyanis egy pártról, vagy a CÖF-höz hasonló egyletről kiderül a kapcsolatuk olyanokkal, akik kapcsolatot tartanak, illetve tartottak fenn a gárdák egyikével, akkor érdekes lesz Kovács kirohanása. Szóvivőileg. Meg az, hogy miként fogja minősíteni az egykor talán gárda-egyenruhában, ma pedig civil szervezeti figuraként megörökítetteket.

Miközben talán arról sem ártana megfeledkezni, hogy a civilek szervezetei és a civilek nem egészen ugyanazt a halmazt jelentik. Mert még a civil szervezetek sem képviselnek mindenkit. Miközben a civilek alkotják a társadalom valós többségét. Úgyszólván elsöprő többségét. A történelem során ezt már többször be is bizonyították. Amikor áradatként takarították ki a politikai Augeiasz-istállóból az esedékesen öntelt hatalmi elitet.

Andrew_s
Comments on Facebook

2017. január 15., vasárnap

Jobbikok helyosztója

A Jobbik háza táján elindított „középre tarts” jelmondattal a jelek szerint nem igazán ért teljes mértékben egyet a volt jobbikosok, a majdnem jobbikosok, és a még jobbikosok némelyike. Debrecenben például. Pedig a nagy középre tartás lehet akár színjáték is. S akkor igaza van annak, aki szerint Vona Gábor legújabb irányváltása csak a hatalom megszerzéséről szól.

Ami politikailag egy meglehetősen jól értelmezhető álláspont. Gond inkább a hatalom gyakorlásának módjával, illetve hosszabb távú céljaival szokott lenni. Magas labda lenne ismét lecsapni, hogy az ellenzék részéről az fanyalogjon, aki a Jobbik által feszegetett olyan kérdésekre, mint a közbizalom és közbiztonság kérdései fel tud mutatni kevésbé demagóg, és hihetően megvalósítható programot. A „gyertek velem, és utáljuk együtt a többieket” nem ilyen program. Akkor sem, ha az „utáljuk” szó helyére a „buktassuk meg”, „csukjuk le”, és hasonló kifejezések kerülnek. Szóval! Ez a magas labda ott lebeg egy jó ideje, és 2013 óta sem rémlik, hogy egy ütős programmal lecsapta volna a nem annyira rasszista, és remélhetőleg demokratikusabb ellenzék. De talán a nyáron. Valamelyik nyáron. Valamelyik választás előtt. Amikor nem egymás fülcimpáján számolgatják majd a szőrszálakat.

Addig azonban itt van az egymás körül keringőt táncoló Fidesz, illetve a Jobbik. A maguk szatellit szervezeteivel. Parlamenten belül, illetve azon kívül is. A Jobbik esetében, mint a legutóbbi hírből is leszűrhetjük: van Jobbik és van Jobbikabb. Az egyik közép felé próbál kommunikálni. A másik pedig megmaradt ott, ahol a rasszizmus, a permanens ellenségkép-gyártás, illetve a folyamatos harc ad egymásnak randevút. Lassacskán a Fidesszel is találkozva. Akár egyfajta kapcsot is képezve a jelenlegi kormánypárt számára. Ami mentén akár a gárdamellény is felcsatolható. A kereszten ülő Turul alá. Esetleg mellé. Aztán amikor ez megvan, az addig középre kúszott párt-szekciónak már csak ki kell majd békülnie a jelenleg ellene tüntetőkkel. Hogy megszabaduljon a béklyóktól.

De ez a lehetőség sem teljesen új. A tendencia szintjén már fél éve is vélelmezhető volt, hogy lesznek olyan lemorzsolódók, akik nélkül nem lehet egybe tartani a jobboldalt. Már akkor, amikor Novák Elődöt lecserélték a posztján. Felvillantva a hatalom megszerzése utáni Jobbik-Jobbik koalíció lehetőségét. Akár a majdan visszaemelendők szakértelmére hivatkozva. Jelentsen is bármit ez a szakértelem. Akkor pedig szépen mindenki megnyugszik majd a szélsőségesek körében is. Legfeljebb kicsit majd morognak, hogy nem egészen úgy képzelték. De a hatalom, az kérem hatalom. Aki nem hiszi, hogy a puszta hatalomvágy mire képes, az tekintse meg Orbán Viktor életútját. Beleértve azt is, hogy ki mindenkivel szövetkezett már a hatalom, illetve az országgyűlési úrhatnámság érdekében. A múltban, illetve a jelenben is akár. Még az is előfordulhat, hogy a Fidesz vezető köreiben is érzik: túlságosan sokat amortizálódtak. Ezen a téren is. Torgyán óta napjainkig.

Ebben az esetben akár szándékos is lehet, a centrum csendes átengedése a Jobbiknak. Bízva abban, hogy a következő választásokra még sikerülhet többséget szerezniük. Annyit legalább, hogy egy koalíciós tárgyalásnál döntő szavuk legyen. Aztán majd szépen megrajzolják a koalíciós térképet, és újabb évekre belenőnek a bársonyszékekbe. A Jobbikokkal való kiegyezés után akár a reguláris karhatalomtól független szervezetekkel is megtámogatva. Ami, eltekintve a névmágiától, aligha fog jelentősen eltérő modellt képviselni ahhoz képest, amikor a külső támogatókat Torna és Sportrészlegnek, esetleg Munkásőrségnek hívták.

De itt még nem tartunk. Csak a Jobbikok helyosztójánál.

Andrew_s
Comments on Facebook