2016. augusztus 27., szombat

Schmidt Mária és a falak

Schmidt Mária szerint a zsidók már a spájzban vannak. Természetesen egy muszlim világ-összeesküvés részeként. Szily László a 444-en sok szempontból elemzi a Terror Háza igazgatójának azt az írását, amit blogposztként szórt a nagyvilág, de leginkább a hívek elé. A témája alacsonyabb szintet céloz meg, mint globális magyarázatot adni az izraelizációra.

Mely említett kifejezés lehet, hogy nem tudományosan definiálható a hétköznapok szintjén, de abban egészen biztosak lehetünk, hogy az antiszemiták azonnal tudni fogják a dolgukat. Ajkukra emelik, és hamarosan a net tele lesz vele. Varázsszóként említve mindenre, amit részben sem értenek, és még véletlenül sem ismernek. Sajnos ezt alig érinti Szily írása, mely különben nemes gesztussal próbál rávilágítani az igazgatónő által összehordott, látszatösszefüggésekkel megtűzdelt, féligazságokra építő gondolatiságára. Mely utóbbi kifejezéssel világért sem szeretném Schmidt Máriát megbántani. Már csak azért sem, mert az eredeti írás alapján egy másik mű juthat az eszünkbe. Az, amiben olyasmik állnak, hogy: „A jó öreg Szent Jánosnak ott voltak a gombák, Shipton anyának a sör. Nostradamus érdekes keleti apróságokat gyűjtött. Szt Malachinak zuglepárlója volt” (Neil Gaiman & Terry Prachett; Elveszett próféciák). Schmidt Máriának meg ott van az az épület, amelyet Szálasi Ferenc avatott be a nagypolitikába. Így talán az is lehet, hogy az igazgatónak pontosan ugyanolyan önáldozatképző komplexusa lehet, amelyet Angela Merkelről tételez fel.

Tehát izraelizáció. Amelyet úgy gondol a kartársnő levezetni, hogy amiként Izrael fallal választja el magát a palesztinoktól, akként válik a kerítések révén egy nagy Izraellé Európa. Na, mármost. Ugyanaz a dilemma alakulhat ki ennek kapcsán, mint Bayer-kereszteslovag kapcsán. Vagy az igazgatónő nem tudja, hogy miről beszél, vagy szándékosan hülyíti az olvasóit. Az előbbi azért kínos, mert alapvető történelmi ismeretek hiányát tételezi fel. Ami egy történész esetében akkor is kellemetlen, ha másodállásban milliomos. A második nem annyira kínos, mint kellemetlen. Mármint akkor, ha a mögötte álló, és őt a vagyonával együtt tenyerén tartó hatalomnak elzsibbad a karja. Mert egészen a Reich bukásáig J. Goebbelsnek sem volt gondja a propagandával. Az 1934-es pártkongresszuson például még egész lelkes volt. Mármint Goebbels. Akit szintén mérsékelten érdekelt a történelmi valóság, amikor el kellett adnia a náci ideológiát.

A keresztes lovagok kapcsán Schmidt Máriát sem érdekelte a lovagkor, mint olyan. A falak építése kapcsán sem nagyon hagyja magát a történelemtől zavartatni. Mert amennyiben ez az izraelizáció egyik jele, akkor ebből egyenesen következik, hogy az i.e. III. században élt Csin Si Huang-ti lehetett az ős-zsidók egyike. Mert akkor, ha behatolók elleni falakról van szó, akkor kár lenne megfeledkezni a kínai Nagy Falról, amelyet például a hunok betörései ellen is építettek a pletykák szerint. Amiből persze az is következik, hogy Kínát akkor veszélyeztető lovas nomádok ős-muszlimok voltak. Mert a falnak jobbára két oldala van. Ha pedig azok a nomádok voltak az ős-muszlimok, akkor a jelen menekültjei ellen kerítést építő Orbán Viktor tulajdonképpen a világ-összeesküvés ügynöke a másik oldalról. Ami akkor is zavaros kijelentésnek tűnhet, ha tudjuk: Orbán állt annak idején kapcsolatban a most sokat szidott Soros pénzével. Mely milliárdost természetesen Schmidt Mária is normatívan szid egy kicsit.

Viszont azért arra a falra, arra a másikra már csak azért is érdemes visszatérni, mert nyilvánvaló, azok a figurák, akik állandóan lovas-nomád ősökre hivatkoznak, azok bajban lehetnek. Ős-muszlimként, a kínai tartományokat veszélyeztető rablóhordaként a kerítés egyik, míg ős-zsidó kerítésépítőként a kerítés másik oldalán találhatják meg őseiket. Fennakadva a szellemi korlátaik tetején. Ahonnan a Terror Háza igazgatónője sem fogja őket lerángatni. Részben mert ő zavarja fel híveit a korlátai tetejére. Részben mert ő is egyszerre lehet a kerítés mindkét oldalán. S természetesen kár lenne az olyan falakról is megfeledkezni, amelyek mindkét oldalán ugyanazon nép tagjai fordultak elő. Például Berlinben.

De elfogadom, hogy ez egy kiragadott példa. A teljes írás elemzése aligha egy másik blogbejegyzés feladata. Meg kérdés, hogy van-e értelme. Már csak azért is, mert az igazgatónő hasonlóan „következetes” más passzusokban is. Mert írja például a menekültek beilleszkedésének kritikájaként, mintegy leereszkedő mentegetésük gyanánt, hogy a „turbómodernitás sokkos állapotot eredményez, amit a törzsi kötelékek elszakadása és a nagyváros elidegenített világába való beilleszkedés kényszere csak még nehezebbé tesz”. Elfeledkezve arról, amit elvbarátai sokszor vetnek a menekültek szemére. Azt, hogy mobil-telefonokkal, és hasonló, menekülés közben akár az éltetet menteni képes kütyükkel érkeznek. Ami különben természetes jelenségként kezelhető. Már akkor, ha valaki nem egy primitív, semmire sem alkalmas masszaként akarja látni, láttatni az érkezőket. Ami, láthatóan kínos lenne a hatalom tapsoncainak.

Andrew_s
Comments on Facebook

2016. augusztus 26., péntek

Orbántól kerítve, Orbánnak hágj magyar

Orbánnak, kérem, komplexusa van. Biztos több is, de úgy tűnik búvópatakként tört ki a felszínre az egyik. Az egyik napon még az a baja, hogy baj van a magyar férfiakkal. Ami felett még napirendre térhetünk. De most itt a következő kitétel. Ami alapján demográfiai megoldásokat sürget a munkaerőhiány megszüntetésére.

Na, jó! Ez így némileg persze csúsztatásnak tűnhet. De azért emlékezhetünk, hogy Orbán hány, de hány alkalommal élt olyan szófordulatokkal, ami a férfiasság valamilyen hangsúlyozását jelentette. Így a riói értékelésben felbukkanó szólam már-már önvallomással is felérhet. Fenntartva, hogy szép férfias gondolatai vannak, de azért „valami baj van velünk, magyar férfiakkal”. Mert „válámi van, válámi mindig van”. Legfeljebb, mint tudjuk: nem az igazi. Olykor a nap zöld, olykor a kesztyű ujjatlan. Olykor a demográfiai adatok nem stimmelnek. Amelyekkel kapcsolatban Orbántól már halottunk olyat is, hogy a gyermekeknek az ő miniszterelnöksége miatt volt kedve nagyobb számban megszületni. Csak úgy! Mintegy parancsszóra. Amelytől a narancs is érhet. Akkor is, ha kicsi, sárga és savanyú. Annyira, hogy a száj összehúzódását, esetleg heves rángatódzását okozza. Ami elől aztán nem győznek elvándorolni a szülőképes korosztály tagjai. Az orbanizmusban sokszor emlegetett szerepjátékot játszva. Eredményesen alakítva a gazdasági menekültek szerepét. Angliától Ausztráliáig.

Komoly, tized-ezrelék alatti arányban hazatelepülve a pár hónapos hakni után. Elfogadva az évekre, esetleg évtizedekre szerepfelkéréseket. A gazdasági menekült szerepébe belefáradva az állampolgári, illetve a szülői szerepeket is kipróbálva a világ különböző tájain. Fittyet hányva a neoratkoizmus hazai ötletparádéira éppen úgy, mint a párt választó párt-bulikat. Kétségtelenül csökkentve persze mindazok számát, akik itthon a munkanélküliek statisztikájában jelennének meg. Már akkor, ha nem fésülnék annak az optikáját csillogóbbá a közmunkásokkal. Mely talmi csillogás alapján persze nagyon jó a hazai munkaerőpiac helyzete. Nem kis strukturális munkaerőhiánnyal is megverve. Mert persze jobbára nem banánhámozási verseny vesztesei távoznak az országból. Azokból itthoni politikus lesz. A távozók nyomán aztán üresen maradnak azok a helyek, ahol a pofázás, az ökölrázás nem elég egy informatikai, orvosi, vagy lassan tetszőleges szakipari munka elvégzésekor.

De Orbán megoldja! Orbán meg fogja oldani! Tapsot neki. Elvégre olyanokat mond, hogy „ha majd több gyermek születik, akkor többen fogunk dolgozni Magyarországon”. Ami így persze, a jelen helyzetben, esetleg a romló helyzetben, nem teljesen így igaz. Az, hogy a férfiakkal és nőkkel ne csak a baj legyen, kell még pár dolog ehhez. A határok átjárhatósága esetén például két dolgon lehet csavarni. A lét-, és egzisztenciális biztonságon felfele, illetve a képzési szinten lefele. Az oktatáspolitika inkább az utóbbit vizionálja. Alkalmazkodva ahhoz, hogy a miniszterelnök már másfél éve is az olcsó magyar munkaerővel házalt az arab ember-bazárban. De természetesen kár lenne a határokról is elfeledkezni. Különösen, mert a péntek reggeli orbániáda keretében a déli kerítés megduplázásáról beszélt a kormányfő. Újabb kerítéssort vizionálva, a legmodernebb technikai eszközökkel. Feltartandó a százezres tömegeket. A retorika szerint a kívülről érkezőket. Azokat, akiknek különben eszük ágában sincs itt maradni.

Közösséget mutatva azokkal a százezrekkel, akiknek szintén eszük ágában sincs itt maradni. S akik mászkálása ellen szintén építettek már kerítést. Az akkori kor legmodernebb, de mindenképpen a megfizethető legmodernebb technikai eszközeivel. Esetleg ötvözni is lehetne a különböző ötleteket. Soltész Miklós egykori ötletei nyomán lehetne ismerkedési pártbulikat szervezni. Ahol DNS-teszttel biztosítanák, hogy Kövér úrnak is megfelelő tenyész-állomány jelenjen meg. Annak érdekében, hogy a buliban ne csak Orbán, és sleppje jelenjen meg, lehet totális határzárat alkalmazni. A vonakodó ifjakat esetleg kettős kerítés közt terelve a hágató-helyekre. Pasolini nyomán. Utána már csak azt kellene elérni, hogy a terhesség ne kilenc hónapig tartson, és a következő generáció mindjárt közmunka-képes korban szülessen.

Közben persze valaki csengethetne a nővérkének is. Mert lassan a szájrángás lesz megint a győztes.

Andrew_s
Comments on Facebook

Bayer ismét a show-tolvaj szerepében

Forrás: Thisiswhyimbroke.com
Önismétlésként: Bayer Zsolt kitüntetése nem nyugszik. S ezzel alighanem pontosan betölti azt a szerepét, amire szánták. Alighanem B. Zsolt tudtával és büszkeségére. Büszkeségére, mert elvitte a show-t, és a szerepek között ez is bőven benne lehet. Ehhez elegendő felütni az internet „lapjait”. A nyilatkozatok, elemzések, visszaemlékezések sorát látjuk.

Mintha a nemzet nagy hősi halottjáról, és nem egy erkölcsi hulláról lenne szó. Függetlenül az íráskészségétől, és függetlenül attól, hogy eonokkal ezelőtt milyen ember, milyen író volt. Mármint Bayer Zsolt. Egyszer talán ő is ember volt a szó morális értelmében is. De ez mára eléggé elmúlóban lehet. Nem azért, mert jobboldali, hanem mert gyűlöletet kelt. Ha erre a jobboldali kommentátorok, és kommentelők azt érzik, hogy helyettük is kimondja a tutit, annál rosszabb. Mert szociológiai lázmérőként mutatja a rasszizmus, ad abszurdum a fasizálódás előretörését a társadalomban. Mert Bayernek lenni egyedül nem menne. De ezt is írtam már. Hogy akkor mi újat lehetne még elősorolni? Tulajdonképpen semmit.

S akkor, ha belegondolunk a jelen helyzetbe, akkor tényleg semmit. Áder hozzájárult, Bayerből legfeljebb mártírt faraghat a visszavonás. Az egész szöveges eredménye az indulatok ismételt felkorbácsolása volt. „A hatalom kezdte”, mondhatják sokan. Igen, persze. Mert mindig úgy indul, hogy a másik visszaütött. Bayer kitüntetését valóban a hatalom kezdeményezhette. A jelen kormányt azonban nem egy Földön kívüli entitás szavazta a hatalomba. Kétszer is. Majd hagyta, hagyja ott bomolni azóta is. Ja, igen, ezt is írtam. Mások is írták. Akkor? Akkor érdemes lenne talán elkezdeni a rágódások helyett a jelennel, és esetleg a jövővel foglalkozni. Igaz, ehhez programok kellenének. Mert egyébként az, aki minden előremutató ötlet nélkül lecsirkefogózza a kormányt, a miniszterelnököt, akkor mennyivel jobb recepttel rendelkezik a problémák kezelésére, mint a mindenkit ócsárló, az ellenfeleket ellenségként kezelni akaró hatalom? Nem kérem. Az erkölcsi magasság nem az, hogy akit én lehülyézek, az idióta, de az, aki az ismerősömet lehülyézi, az egy szemét alak.

Tehát, miután már mindenki elmondta, leírta azt, amit Bayerről, a vezéréről, az őt megvédő Schmidt Máriáról, Lázárról gondolt, akkor olyan kérdések lennének érdekesek, amelyek nem a tegnapelőttről szólnak. S mert magam is elmondtam az említettekről a magamét, legalább azzal a töredelmes vallomással tartozom, hogy nem szándékozok egy újabb ellenzéki pártot alapítani. Leginkább azt tudom tenni, amit százezrek az országban. Szétnézek, és szavazok, amíg lesznek választások. Szavazok arra az ellenzékre, amelyik képes kommunikálható programot adni. Ellentétben azzal, hogy csak újabb ellenségképeket keressen. Ez a jelen ellenzéknek 3 éve nem ment. A mostani kínálat sem nagyságrendekkel jobb. A civil pályán sem. Az „Orbántakaroggy” lehet hangos, de nem old meg semmit. Alternatíva nélkül jön majd új Orbán, és új Bayer. Ez persze nem azt jelenti, hogy Bayer ügyében hallgatni kellene. Bár pont abban elég sokan hallgattak. Azok közül is, akik szólhattak volna.

De miután már mindenki elmondta a magáét, merre van az ellenzéki előre? Hol van a fasizálódást megállító, vagy akár csak fékező szociológiai, ha tetszik társadalmi program? A sopánkodás ehhez kevés. Az pedig aligha megoldás, ha az ellenzék szerint a mostani jobboldalnak kellene elköltöznie az országból. Mert az nem lenne értelmes alternatívája annak, hogy a jelen jobboldali főpublicisták szerint mindenki idegen, aki nem nyalja fel Orbán köpetét. Rendben van. Fanyalgok és buta vagyok. Ahogy százezrek az országban. Nos! Kedves ellenzék, kedves antibayeristák, kedves visszaemlékezők, mit tudtok mondani? Azt, amit eddig? Az kevés. Az egyvalamire jó csak.

Arra az egyre, hogy igazolja: Bayer ismét elvitte a show-t. Kitüntetésével pedig olyan gumicsont került az asztal alá, ami elvonja a figyelmet arról, ami a hatalom asztalánál zajlik. Mert a kitüntetésnek lehetett egy ilyen, szinte kiszámíthatóan manipulatív célja is. Az erőfitogtatás mellett.

Andrew_s
Comments on Facebook