2017. július 21., péntek

Nagy ellenzéki ellenfelek: a naptár és az ellenzék

Sokan, sokszor hivatkoznak arra a pártok képviselői, hívei közül, hogy a „fanyalgók” csak nem akarják látni a remekbe szabott, pompás programokat. Az ilyen szemrehányásokból rendszeresen ki szokott maradni a hivatkozás arra, hogy hol is olvasható el ez a csodálatra méltó szellemi lelemény. Ahogy az is, hogy mennyiben tekinthető az egyes honlapokon olvasható szöveg programnak. Ezért, gyors összefoglalásként közreadnék néhány gondolatot. Az MSZP talán méltatlanul került kiemelésre eközben, de példának azért is lehet releváns, mert önmagát a legjelentősebb ellenzéki erőnek definiálva példának is tekinthetjük.

Előre bocsátva, hogy a magam olvasatában a program akkor ér valamit, ha:

- van célja;

- van módszertana;

- vannak a fentiek alapján leírt lépései;

- vannak a lépésekhez rendelt határidők;

- vannak a lépéseknek, határidőknek felelősei;

Ezzel szemben az MSZP honlapján a „Program” cimke az MSZP honlapján az első találat „Tegyünk igazságot! Botka László miniszterelnök-jelölti programja”. Ahonnan valójában a miniszterelnök jelölti pályázata tölthető csak le. Ami jobbára egy lózunggyüjtemény. Már akkor, ha az előzőekben felsorolt pontokat szeretném beazonosítani. Alkalmasint, ha ez egy önálló program lenne, akkor is könnyen eljutnék oda: teszek rá, hogy van a magát ellenzéknek állító katyvasz 6-8 pártjának 8-10 tézisgyűjteménye. Akkor, ha nincs kompromisszumos, közösen képviselt, stb. programja. A fenti ismérvekkel. Mert eleddig az ellenzék egy „szavazzatok ránk, oszt majd jó lesz” mozgalom. „n+1”, és szaporodó fejjel. Köztük az említett Botkával, akinek még az MSZP-t is villámsebesen sikerült megosztania. Az ellenzékről nem is beszélve.

Egyébként, ha az interneten elérhető is egy program, akkor még mindig kérdéses, hogy miként jut el a potenciális választókhoz. Mert mégis, hogy fogja akkor Józsi-bácsi elolvasni a kukutyinbütykürüki krimóból hazatérve? Vagy ő tényleg nem célközönsége az ellenzékeknek? Akkor meg miért kell megsértődni, hogy a Jobbik térnyerésben van?

Írják sokszor, hogy a sok kicsi ellenzék ezt azt közzétesz. Annak érdekében, hogy majd aztán úgy nekiállnak egyeztetni, hogy csak úgy dübörög. Majd. Egyszer. Ennek mikor is kellett volna nekiállni? Szerintem akár 2014-ben. Ugyanis, ha nem tudnák ezek a nagyon bölcsek, a választások 2018-ban lesznek. S jelenleg 2017 nyara van. Az olyan sarrkallatos kérdésben, mint például az oktatáspolitikában ez azt jelenti, hogy augusztusig a fű sem nő. De a pártokban sem. Augusztusban majd szépen mindenki elkezd visszaszivárogni a való világocskáikba. Remélem, addigra Szárszón ismét előadja az ellenzéki értelmiség a maga zártkörű vállveregetését. Ez a két hatás, a nyári szünet, illetve a retorikai önimádat, 2013-ban közel novemberig megbénított minden egyeztetést. Ha idén, kicsit rövidebb az egymás köldökébe vájkálás, akkor talán már októberben nekiállnak egyeztetni.

Ennek fényében mikor lesz, mikorra lehet egy kompromisszumokban érlelt program-tervezet? Talán már december elejére. Akkor, talán még Karácsony előtt, előterjesztik a tagságuknak. Akkor jól megköpködik, és talán ott lesz a karácsonyfa alatt. Ebben az esetben január közepére talán ki is józanodnak azok, akik első sértődöttségükben mindennek keresztbe fekszenek a pártokon belül. Páran kilépnek, majd visszalépnek. Átlépnek és mellélépnek. Akkor neki lehet állni egy, olyan kommunikálható verzió legyártásának, amihez nem kell magyar szakos tanárnak lenni. Ha sietnek, akkor február elején-közepén meg is lehet. Na, ekkor kellene nekiállni annak, hogy meggyőzzék egymás szimpatizánsait. S nem csak a fővárosban, hanem a falvakban is. Nem leugatni, és leuralni, hanem meggyőzni. Valós vitákban, olykor ellenséges hangulatban, de az ilyen hangulatot is kiálló érvrendszerrel.

Erre emberileg hány embert is lehet mozgósítani? Aki “ott lent” is elég hiteles! 20-50-100? Legyen 200. Nem pártonként, hanem összesen. Holott minden pártnak a saját szimpatizánsait kellene kellene meggyőzni, hogy hajlandó legyen a másik, a közös jelöltre szavazni. Hány helyre is kellene fórumot szervezni? Van több, mint háromszáz (346) város. Beleértve Budapestet is, a maga közégnyi kerületeivel. és közel háromezer (2809) község. A falvakról már nem is szólva. Ezt mármint akkor, ha a pártoknak sikerül valóban közös fórumokat szervezni, és valóban komolyan vehető közös programmal országot járni, és minden elsőre sikerül, akkor jövő augusztusig még össze is jönne.

Jah, hogy a választások valamikor áprilisban lesznek? Pech.

Na ezért szívás, hogy Botka még mindig Gyurcsányt, a Momentum mindenkit, és nem Orbánt akarja leváltani. Miközben Tusványoson már felfűtötték a Fidesz gőzekéit. Mert minden egymás köldökébe turkálással bukott nap hetekre odázhatja el közös kompromisszumokat. S akkor a jövő augusztus 2050 decembere lesz.

Andrew_s
Comments on Facebook

2017. július 20., csütörtök

Apróban: Orbán Janus pávái

Érdekes, mindig is érdekes olvasmány az interneten artikulált véleményeket olvasni. Érdekes ez az orbáni Janus-arcúság kapcsán is. Annak kapcsán, hogy hol kivételes, és nem kivételesen rossz, államférfinek magasztalja Horthy-t, hol pedig zéró toleranciát hirdet az antiszemitizmus ellen. Az említett reakciók kapcsán olvasható az is, hogy magyarellenes hazaáruló az, aki szerint a magyarság fennmaradásának nem záloga az antiszemitizmus. De az is, hogy Horthy tulajdonképpen nem is volt antiszemita. Sőt! Szinte már keblére ölelte a zsidókat.

Holott, mint az ismert, és a médiát is többször megjárta, Horthy maga írta 1940. október 14-én, gróf Teleki Pálnak:
Ami a zsidókérdést illeti, én egész életemben antiszemita voltam, zsidókkal sohasem érintkeztem. Tűrhetetlennek tartottam, hogy itt Magyarországon minden-minden gyár, bank, vagyon, üzlet, színház, újság, kereskedelem zsidó kezekben legyen, és hogy a magyar tükörképe – kivált külföldön – a zsidó. Azonban, minthogy a kormányzat egyik legfontosabb feladatának az életstandard emelését tartom, tehát gazdagodnunk kell, lehetetlen a zsidókat, kiknek minden a kezükben volt, egy-két év leforgása alatt kikapcsolni, és hozzá nem értő, leginkább értéktelen, nagyszájú elemekkel helyettesíteni, mert tönkre megyünk. Ehhez legalább egy emberöltő kell. Én hirdettem talán először hangosan az antiszemitizmust, azonban nem nézhetek nyugodtan embertelenségeket, szadista, oktalan megaláztatásokat, mikor még szükségünk van rájuk.”

Világosan jelezve, hogy az Orbán Viktor, és elvbarátai által oly nagyra tartott „államférfi”, antiszemita volt. Abból is az aljas típus mintapéldája. Akit mindaddig zavart csak az embertelenség, a szadizmus, amíg ki nem forgatják őket mindenükből. Vö.: „azonban nem nézhetek nyugodtan embertelenségeket, szadista, oktalan megaláztatásokat, mikor még szükségünk van rájuk”. Ami különben összecseng azzal, hogy a zsidótörvények nem Horthy kormányzósága előtt, vagy az után kezdtek előkerülni az akkori magyar kormányzás sötét bugyraiból.

Azért persze lehet remélni, hogy Orbán jelenlegi hívei talán nem mind sorolhatók egy kategóriába. Valószínűleg vannak számosan, akik egy jobboldali középpárt híján, a jelenlegi ellenzék bénázásai miatt sodródnak. Ahogy valószínűleg nem kevesen vannak azok sem, akik az első adandó jelre elindulnak majd a damaszkuszi úton. Követve az elsőként menekülőket. Közéjük értve azokat is, akik azok szellemi utódai, akik a horthysta csendőrség verőlegényeiből váltottak gazdát. A nyilas keretlegénységen át az ÁVH-hoz igazolva át. Mert az egybites gyűlöletgubancoknak mindegy, hogy kit gyűlölnek. Csak gyűlölhessenek valakit. <

Amit Orbán Viktor pompásan kihasznál a saját hatalma érdekében. Holott a történelemből tudhatjuk: aki a szélsőségesek közé keveredik, annak vagy a szélsőségesek vágják el a torkát, vagy maga is szemétté válik. De ettől még lehet, hogy a gyáva és aljas kormányzó a követendő példa Orbánnak és híveinek. Orbán gyávasága közismert. A Janus-arcú pávatánc pedig nem a gerinces morál csúcsteljesítménye.

Andrew_s
Comments on Facebook

2017. július 18., kedd

Napi Orbán: abcúg Horthy

MTI Fotó: Mohai Balázs
Határozottan érdekes lehet Orbán Viktornak, hogy ő Orbán Viktor. Ezt azért gondolom, mert láthatóan minden nap új Orbán Viktort hoz a magyar kormányfőnek. A napi Orbán ma az. hogy elítélte a magyar kormány nácikkal való kollaborálását, és ismét védelemt ígért a zsidó származású magyar állampolgároknak. Elvégre ma az izraelikormányfővel tárgyalt. Márpedig neki mégsem mondhatta, hogy éljen Horthy. A jelek szerint.

Azért persze emlékezhetünk, hogy nem is olyan régen még Horthy Miklóst éltette, és egy büdös szava nem volt a tenger nélküli tengernagy bálványának avatása kapcsán sem. Holott Horthy, annak idején, maga állította magáról, hogy ő márpedig antiszemita. Amellett, hogy bármilyen árjásítóban is áztatva akarják kimosdatni a kormányzót: a legutóbbi információk szerint sem volt egyetlen parancsa sem, ami a német megszállással szembeni ellenállásra szólította volna fel az ország haderejét. Ha valaki tehát kollaborált a nácikkal, akkor az egykori tengernagy korántsem olyan vétlen ebben, hogy ne lenne nem kicsi ellentmondás Orbán Viktor megnyilatkozásai között. Ami felveti azt, hogy a jelenlegi nyilatkozata sem több, mint egyike a nagy pannon tigrisbukfenceinek. Aki teljesen konform azzal a szemlélettel, hogy nem azt kell nézni, amit mond, hanem azt, amit csinál. Amely kijelentés teljesen megfelel egy alapvetően gerinctelen, a hatalomvágytól vezérelt, elvtelen autokrata szemléletmódjának. Egy nulla helyi értékkel bíró böff. Illetve blöff. Illetve nem is nulla helyi értékkel bír. Mert helyileg felértékeli az, hogy az ország ügyeiért egy elvtelen figura a felelős.

Miközben persze egy derék gesztus is lenne ez, az egykori kollaborációt elítélő álláspont. Ahogy az is, ha nem csak ugatna a zéró toleranciáról, hanem valóban az is lenne. S nem csak az antiszemitizmus, hanem minden rasszista megnyilatkozás kapcsán. Igaz, akkor szembe kellen fordulnia az udvari publicistájáal is. Márpedig akkor ki a fene mondaná ki, írná le mindazt, ami kell a szélsőségek felé szánt gesztusnyelvhez? Amellyel üzenni lehet a szélsőjobb szavazói felé. Ahogy aztán hazamenve Orbán Viktornak Orbán Viktor ellen is állást kellen foglalni. Kritikát gyakorolva a zsalonzsidózó megnyilatkozások miatt. Egyben kritikát gyakorolva azokért a gesztusokért, amelyeket nem gyakorolt. Ahogy, Rogánt delegálva, „elfelejtett” megjelenni annak idején az antifasiszta nagygyűlésen is. Ahogy rendszeresen „elfelejt” minden olyan eseményen megjelenni, ahol annak érdemi jelentősége lenne az antiszemitizmus elleni fellépés szempontjából. Korántsem feledve el rendszeresen közölni a nagyérdeművel, hogy meg akarja védeni a zsidó származású állampolgárokat.

Amellyel csak egy-két baj van. Leginkább az, hogy megvédeni azt kell, aki veszélyben van. Márpedig sokkal egyszerűbb lenne, ha nem a zsidó származású állampolgárok megvédésével, hanem a veszélyforrás megszüntetésével foglalkozna. Miniszterelnökként ez lenne a kutya kötelessége. Amivel visszajutottunk oda, hogy fel kellene lépnie a rasszizmus ellen általában. Egyben fel kellene szólítania a belügyminiszterét, hogy érdemben lépjen fel a paramilitáns csoportok ellen. Ha pedig ez az érdemi fellépés elmarad, menesztenie kellene a belügyminiszterét. Azért persze tudhatjuk, hogy erre nem fog sor kerülni. Mármint Pintér elbocsátására.

Orbán Viktor bátorsága messze nem terjed odáig, hogy ténylegesen fellépjen a gárdautódok, a kopaszok, illetve a tényleges szélsőségek ellen. A kijelentései? Ugyan már! Ha Putyin azt igényelné, akkor valószínűleg munkásőr egyenruhábam és vörös csillagos zászlóval köszöntené. Majd rögtön másnap egy Mao-összest szorongatva kezelne le egy kínai delegációval, ha Pekingben nem léptek volna már túl a kulturális forradalmon. Hogy harmadnap, Brüsszelben, és a szélsőségeknek hazaüzenve sorosozzon egy kicsit. Mielőtt aláírja a soron következő akármit, amit az orra elé tesznek. Most, Benjanim Netanjahu és felesége látogatása kapcsán szembefordult kicsit azzal az orbánviktorral, aki alig egy hónapja még az antiszemita Horthyt éltette. De, végül is, ki várt mást? Talán még az izraeli minsizterelnök sem.

Andrew_s
Comments on Facebook