2017. március 25., szombat

Demagógisztáni napló: Sör és fenéksorrend

Lázár sörrel
Fotó: Veres Nándor / MTI
Azt írj az újság... Illetve azt írja a Magyar Nemzet... Szóval, a Magyar Nemzet néven nevezett újság, hogy a Heineken betámadása a voksokért zajlik. Erdélyben. De legalább is arról lehet szó, hogy sokkal nagyobb a tét, mint a vörös csillag, mint olyan. Pláne most, hogy Lázár is elrongyolt koccintani az Igazi Csíki Sör gyárába. Azért persze érdemes lenne tudni, hogy egy átlagos magyar kocsmalátogatót ez mennyire érdekel. De nem végeztem közvéleménykutatást.

Miközben azért élek a gyanúperrel, hogy éppen úgy lennének olyanok, akik csak a vállukat vonogatják, mint olyanok, akik kiállnának a kormány mellett. Mert miért is ne támogatnák meg pont Romániában, és pont a sörgyártást. Elvégre itthon már nincs hova költeni a pénzt. Minden nagyon szép, minden nagyon jó és mindennel meg vagyunk elégedve. Főleg a halottasházban. A tepsiben fekve. Mert ott már mindegy. Ellenétben az odáig vezető úttal, amit a magyar egészségügy hányattatásai közepette kell végiglavírozni. De félre bú, és félre könny. Lesz csíkszentsimoni igaz sör, és lesz öröm. Valakinek. Talán Lázárnak is. Amikor koccint. Talán Semjénnek, amikor teljesülni látja a szavazatvadászati tervet. Legalább egy kicsit. Mármint akkor, ha feltételezzük: a sörvédelmi akcióterv szavazatokra váltható. Azoknál, akik csiklandó kényszert éreznek a határon túl, hogy belebeszéljenek a mások csalánosába. A határon innen. De ez majd kiderül. Egy év múlva. Addig persze elmondhatjuk, hogy minden kormányzati akció a szavazatokról szól.

Akár a sörvédelem is. Amellyel kapcsolatban pár napja is azt írtam, hogy a Heineken itthoni befenyegetése talán nem egészen választható el a marosvásárhelyi bíróság döntésétől. Az persze egy egészen más kérdés, hogy a kommunikáció hámozott léggömbjein kívül mennyire lehet érdemi ez a támadás. Meg a csíkszentsimoni sör támogatása. Mert egy vízióban megjelenik egy kép, amint az Igazi Csíki Sör kiszorítja a holland piacokról a Heinekent. Felvásárolják a Heinekent gyártó sörgyárakat, és kifüstölik a világból. A tulajdonosok pedig megjelennek az Astoriánál. Budapesten. Egy üres söröshordót verve dob gyanánt, és az aluljáró áthaladó forgalmának adakozó kedvű tagjaitól próbálnak egy-egy bélást lejmolni. Hogy megvehessék a kormány által aznapra előirányzott adagjukat az Igazi Csíki Sörből. Melyet immár a Szíriusz erre vetődő lakói is isznak. Mit isznak! Vedelnek! Vödörszám. S lőn reggel. S lőn, hogy a vízió eloszlik. Bár lehet, hogy a kormánytagoknak is vízióik vannak. hasonlóak. De akkor csak fel kellene ébredniük. Mert valószínűleg elaludtak egy térképen, és a Fogarasi havasok nagyon nyomják a homlokukat. Belülről.

Felirat hozzáadása
A nyomástól, vagy az annak köszönhetően vibráló csillagoktól aztán emlékezetkiesés léphetett fel. Elfeledve, hogy 2014 februárjában még arra voltak büszkék: stratégiai együttműködési szándéknyilatkozatot írt alá a Miniszterelnökség és a Heineken. Nem is sokkal a 2014-es választások előtt. Amikor nyilván cseppet sem számított az a pár milliárd, amit Hollandia tolt bele a magyar gazdaságba. Meg az akkor nagy örömmel közölt ötmilliárd eurós forgalom sem számított. Ahogy a Heineken soproni alkalmazottai is nyilván örömtől könnyes szemmel, önként ajánlják fel munkahelyeiket az Igazi Csiki Sör kedvéért. Ha a Heineken esetleg úgy dönt, hogy a kormány kenje a hajára a csillagait, és majd szállítja máshonnan a sört, ha minden kötél szakad. A magyarok meg csempésszék be, ha akarják. Akár csillaggal, akár anélkül. Szijjártó Péter meg vigyorogjon Semjénre a választások előtt, ha akar. Meg Lázárra. Akkor is, ha nem akar.

S ennek fényében egy másik vízió kezd tornyosulni. Az, hogy ez az egész nemhogy nem a csillagokról szól, de még csak nem is az erdélyi vagy soproni szavazatokról. Mert sokkal inkább szólhat arról, hogy az Orbán fenekéhez sorban álló második vonalban tört ki a latrinamegközelítési pozícióharc. Amolyan kremlinológiai mellékzöngékkel. Amelynek során majd kiderül, hogy ki a legény az ászokfán. Meg ki mikor rántja félre a nyelvét, és ki lesz az új vezéri kedvenc. Vagy talán vezér? Kívülről aztán mindenki drukkolhat akinek, és aminek akar. Elvégre az árát mindenki megfizeti a nyelvcsapásoknak. Aki adózik.

Andrew_s
Comments on Facebook

2017. március 21., kedd

Heineken: Felkészül az óceán

Vörös csillag a tengerben
Forrás: http://www.itsnature.org/
Igazi Fidesz-hívő nyilvánvalóan megválogatja, hogy mitől ittasodik le a fenntartásainak feladásáig. Heinekent például biztosan nem iszik. Talán még a szomjan halás küszöbén sem. Mert az maga a csillagos rémület. Amitől kormánypárti szavazóra nem jöhet a révület. Törvényileg biztosítva. Vagy sem.

A lex-Heineken esetében ugyani jelenleg mintha kommunikációs patthelyzet alakult volna ki. Előfordulhat persze, hogy szimplán elfelejtettek egyeztetni a magas tárgyaló felek arról, hogy ki mit blöfföl a palackokon található vörös csillag kapcsán. Így az egyik információ szerint a Lázár-Semjén javaslat akkora marhaság, hogy inkább vissza kellene vonni, és előbb az igazságügyi tárcával gatyába rázatni. Míg a másik hírmorzsa arról rebeg, hogy sem Lázár, sem Semjén nem erősíti meg, ellenben cáfolja a törvény visszavonását. Az azonban megnyugtató, hogy Kósa Lajos frakcióvezetőként sem igazán tudott zöld ágra vergődni a csillagokról. Mert szerinte a Puskás-mezt nosztalgikusan lehet haszonszerzés céljából sokszorosítani. De még az is lehet, hogy kivételesen racionális volt a frakcióvezető úr. Mérlegelve azt, hogy sört alighanem többen isznak, mint ahányan a felcsúti pénznyelővel lejáratott Puskásra emlékeznének a régi címerrel ékesített nosztalgia-mez vásárlásával.

Azzal pedig, hogy komoly pénzbírságot szánnak esetleg a Heinekennek, csak a kiszámíthatóságot igazolták a kormány részéről. 2012-ben, amikor a Fidesz akkori gyűlöletfelelőse, Wittner Mária hozta elő a vörös csillagok ügyét már felvetettem a Heineken ügyét. Azt írva, hogy: „A költségvetési rés befoltozására pedig adódik egy remek lehetőség a vörös csillag kapcsán sokat emlegetett Heineken sör minden egyes csillagocskájára szabálysértési bírságot kiszabni”. Mert eléggé sejthető volt akkor is, hogy a törvények egy részét igencsak a kormány pillanatnyi anyagi elvárásai befolyásolják. S ehhez képest a lex-Heineken kétmilliárdos fenyegetése nem is olyan vészes. Hacsak nem csillagonként, azaz palackonként szabják ki. Mert ebben az esetben a budapesti Olimpia ejtésével kiesett mutyipénz egy része talán pótolhatóvá válik. Ami nyilván nagy érvágás lehetett az építkezésekre már lélekben talán rákészült lobbistáknak.

A szomjazó Fidesz-hívőknek pedig ott marad a romániai Igazi Csíki Sör, amely márka felkarolása Semjén szerint nemzeti ügy. Annyira, hogy Semjén Zsolt a kormány nevében nem is olyan régen ígért magyar állami támogatást csíkszentsimoni vállalkozásnak. Annak ellenére, hogy a védjegyhasználati vitában a marosvásárhelyi táblabíróság februárban a Heinekennek adott igazat a román nyelvterületen megtévesztésre alkalmas márkanév-használati eljárásban. De az is lehet, hogy pont ezért gondolta Semjén megtámogatni a táblabíróság által betiltott sör gyártását. S a Heineken számára beígért fenyegetés pusztán a véletlen műve. Cseppnyi összefüggést sem mutatva azzal, hogy holland gyártó perli a romániait. S még az is lehet, hogy Semjén legközelebb Csíkszentsimonra fog lóháton bevonulni. Kézdivásárhely helyet. Söröslovon.

Esetleg tengeri csikón. De csak miután a tengereket is megbírságolták. Mert, ahogy 2012-ben szintén emlegettem, vannak a természetben is vörös csillagok. Bár könnyen előfordulhatna, hogy a „tengeri csillag tényleg ki kérné magának a szellemiségi összehasonlítást a hazai törvényhozókkal”. Elvégre a tengeri csillagok mégiscsak igazoltan gerinctelenek. Ellentétben a politikusok érdek-gerinctelenségével.

Andrew_s
Comments on Facebook

2017. március 19., vasárnap

Baj-e, ha Gyurcsány sok adót fizet?

Lehet azon vitatkozni, hogy a blogok mennyire részei a médiának, és mennyire nem. Most minden esetre a Kettősmércén felbukkant egy írás arról, hogy szerintük Gyurcsány az öntökön-rúgás sportjának hódolt egy, az ATV-n tett kijelentéssel. Ami alapján Gyurcsány több adót fizetett be, mint Botka leendő fizetése.

Most tekintsünk el attól, hogy a szövegkörnyezetből kiragadott mondatok a kiragadót is hátsón billenthetik. Ahogy attól is, hogy hány napos késedelemmel érezték elemzésre méltónak az adott mondatot. Tudomásul vehetjük azt is, hogy Gyurcsány sokaknak csípi a szemét. Orbánnak szinte szabályos Gyurcsány-fóbiája is lehet. Az ellenzékinek nevezett egyletcsoportban sem ő a legnépszerűbb. Ennek olykor hangot is adnak. Ahogy emlékezhetünk arra, amikor Juhász Péter ennek „örömére” hosszú ideig meggátolta a közös ellenzéki fellépést a beköszönésekor előadott zsigeri ellenérzésével. Alkalmasint ez az ex-millás politikus totális politikai analfabetizmusát is jelenthette, de ettől még joga volt, és természetesen maradt is, nem szeretni a DK elnökét. Ahogy mindenki másnak is adott ez a joga. Még egy blog szerzőjének is.

Azért persze nem ártana elgondolkodni azon a kiragadott kijelentésen amit idéznek. Eszerint azt mondta a volt miniszterelnök, hogy „csak az idei évben 460 millió forint adót fizettem be”. Hozzá téve, hogy „több adót fizettem be idén, mint amit Botka László egész életében keresni fog”. Mely kijelentések kétségtelenül alkalmatlanok arra, hogy baloldali populizmusal vádolják meg Gyurcsány Ferencet. Miközben az adó összegszerű értéke nyilván ellenőrizhető, ha szükséges. Ezen kár vitázni. Az meg, hogy Botka mennyi idő alatt fog ennyi pénzt keresni, nyilván egy pillanatnyi becslés kérdése. Akár igaz is lehet. Azért innen, párhuzamként, eljutni a Lázár-féle kijelentéshez, ami alapján mindenki annyit ér, amennyije van, elég csavaros gondolkodásra vall. De miért ne lenne joga ehhez bárkinek? Természetesen van. Akkor is, ha személy szerint sántító hasonlatnak érzem. Mert az említett mondatoknak ennél sokkal egyszerűbb üzenete is lehet.

Különösen azért, mert Gyurcsány Ferenc miniszterelnökként sem túl sok tiszteletdíjat vett fel. S ez akkor is igaz, ha a vállalkozói létének kezdeteibe a Fidesz és a többi haragos előszeretettel imád belekötni. Mert mindezek dacára a miniszterelnöki mandátumára mindenképpen elmondható: nem arra az időszakra esik sem a saját, sem a strómanok és haverok eredeti tőkefelhalmozása. Így az említett mondatoknak lehet egy nagyon egyszerű, és tényszerű üzenete is. Az, hogy a szabadrablás jogi hátterének megteremtése nem létkérdés számára. Mert nem szükséges a közös pénz átirányítása ahhoz, hogy anyagi stabilitásban legyen része. S azt, hogy egy politikusnak stabil egzisztenciája van, és emiatt nem létkérdés számára a lenyúlás, a kisebb tragédiák egyikeként tudom kezelni.

Akkor is, ha ez tényleg nem egy baloldali populistától elvárható mondatpár. Azonban éppen Botka volt az, aki a DK-t besorolta korábban a liberális kispártok közé. Annak kapcsán, hogy még véletlenül se kelljen a DK irányából érkezett választási ajánlattal foglalkozni. Egyébként, eltekintve attól, hogy Botka részéről mennyire célszerű a politikai elhatárolódás, ez a kijelentése valószínűleg nem is annyira sértő, mint amilyennek esetleg szánta. Elvégre egy párt támogatottsága mérhető. A DK támogatottsága is. Ennek alapján kis pártnak lenni lehet akár tény kérdése is. Ahogy nagy pártnak lenni is lehet tény kérdése. S igazán kár lenne elvonni Botka jogát, hogy az országgyűlés négyötödének várományosaként közvélemény-kutatható pártja magasából ne is lássa a DK-t. Mert mi más üzenete lehetne egy ugyanolyan eleve elutasításnak, aminek nem kis része lehetett a 2014-ben begyűjtött zakóban. Miközben liberálisnak lenni sem igazán sértés.

Ha a liberalizmust a klasszikus értelmében kezeljük, akkor kifejezetten egy humanista álláspont mindenkinek biztosítani azt a maximális jog-halmazt, amit kizárólag a másik ember vele egyenértékű jogai korlátoznak. Minden esetre kevésbé zavaró, mint a másikban legyőzendő, netán megvetett ellenséget látó populizmus. Lett légyen az akár jobb-, akár baloldali. Miközben annak a legfőbb ideje lenne, ha az MSZP a politikai csapongások kora után tényleg letenne egy valósan baloldali, könnyen kommunikálható, és kormányzási alapnak tekinthető programot. Aztán persze jó lenne, ha tárgyalásra képes és hajlandó emberekkel összeülne egy épeszű ellenzéki kerekasztal. ahol nem az a téma, hogy ki kivel nem tárgyal a semmiről, hanem az, hogy miként lehetne egy koalíciós árnyékkormányt felállítani. Ez 2012-2013 környékén nagyon nem jött össze. nem kellene sok hozzá. Pusztán tudomásul kellene venni, hogy a pártoknak az a vezetője, akit a tagságuk megválaszt, és a választásokon pártok vesznek részt. Lehet, hogy meg kellene próbálni. S még az is lehet, hogy egyszer, a büdös életben, sikerülne.

Andrew_s
Comments on Facebook