2017. május 28., vasárnap

Tóni a szózivatarban

Rogán Antal, hosszú virtuális szünet után, megjelent a nyilvánosság előtt. A jelek szerint, miközben mindenki a vagyonosodási ügyeire gondolhatott, nem ezek voltak a távolmaradás okai. A propagandaminiszter a jelek szerint egy kiképzőtáborban volt. Ahol megtanították felejteni, és összeesküvés-elméletekből is felkészült. A kiképzése a legutóbbi nyilatkozata alapján még nem teljes. De a jelmezes főpróba lezajlott.

Ennek során, a csepeli Radnóti Miklós Művelődési Házban tartott lakossági fórumon azt mondta, többek között, a Miniszterelnöki kabinetiroda vezetője, hogy ősszel tudatos provokatív kísérletek lesznek. Amelyekre az aktivisták kiképzése már zajlik a civilek kiképzőtáboraiban. Mert, Rogán szerint, a civilek világösszeesküvése lesz a bázisa az őszi provokatív akcióknak. Ami azért különösen érdekes megállapítás, mert ez azt jelentené, hogy Rogán tudhat valamit. Olyasmit, hogy ilyen kiképzőtáborok márpedig vannak. Ráadásul felkészülés is zajlik. Ráadásul olyan felkészülés is zajlik, amelyik nyilvánvalóan fegyveres ellenállásra készít fel. Mert különben aligha beszélhetnénk olyan provokatív akciókról, amelyek minimum a világbékét veszélyeztetik. Ha azonban ennek az aranyszájú hüjepistikének igaza van, akkor ez eegy más dolgot is jelent. Nevezetesen azt, hogy vannak titkosszolgálati információi ezekről a kiképzőtáborokról, de az egész belbiztonsági apparátus nem csinál semmit. Ha ez igaz, akkor Pintér azonnali felmentését kellene indítványoznia Rogánnak. De erről mintha nem szólnának a hírek.

Ha ilyen fegyveres kiképzés nem zajlik, akkor ez azt jelenti, hogy a civilek békés akciókra készülnek. Márpedig békés, a kormányt transzparensekkel sétálva bíráló akciókkal legfeljebb a kormányt lehetne provokálni. Például arra, hogy lemondjon. Ráadásul erre nagy kiképzés és titkos akció sem kell. A CEU kapcsán látszott, hogy békés akciók márpedig lehetnek. Ez ellen természetesen fel lehet erőszakkal lépni, és a diktatúrák, illetve gyarmatbirodalmak történte ismer is ilyen eseményeket. De ebben az esetben két forgatókönyv létezhet. Az egyik ilyen forgatókönyv lehet, hogy olyan csoportok lépnek fel, erőszakot alkalmazva, amelyek nem tekinthetők a belügyi apparátus részeinek. Ebben az esetben a békés akciót folytató civilek megvédése a belügyi apparátus kutya kötelessége. Ha tehát Rogán a várható békés tüntetéshullám ellen, erőszakkal fellépni készülő csoportok várható akcióiról rendelkezik információkkal, akkor már régen meg kellett volna tennie a feljelentés a paramilitáns szervezkedés miatt. Ha nem tette meg, akkor vagy blöfföl, vagy a kormány hallgatólagos támogatását üzente meg az említett egyleteknek.

A másik forgatókönyv sem jobb. Ez ugyanis azt jelentené, hogy a kormány a teljes belügyi apparátust hajlandó bevetni a békés, de kormánykritikus tiltakozások leverésére. Mondván: a kritika provokálja a hatalmat. Ezzel Rogán üzenete nagyjából azt jelenti, hogy befenyegetett egy totális diktatúrával, kijárási tilalommal, és az ezt megszegőkkel szemben érvényesítendő karhatalmi fellépéssel. Másrészt, részben az előzőekkel összhangban, Orbán kritikáját a felségárulás szintjére emelte. A hallgatólagosan, például a felvonulásokkor, a Hősök terén anno megejtett gyűlésen, megtámogatott paramilitáns egyletek ebben az esetben is hathatós segítséget adhatnak a kormánynak. Például, mint önkéntesnek feltüntetett, és ezzel regulárisnak hazudott járőröző-brigádok. S akkor már csak a megfelelő karszalagokról kell gondoskodni.

Ugyanakkor Rogán amnéziájának is biztos jelei lehetnek. Nem csak a lakásviszonyai kapcsán, hanem egy tucat évre visszamenőleg is. 2006 őszén, amikor a Nagy Őszi Pisis Forradalom kapcsán összeszarták-hugyozták a Kossuth-teret, akkor olyanok is feltűntek a tér környékén, mint a nemzeti indigófelelős, és az akkori gyűlöletfelelős. Márpedig Schmitt Pál és Wittner Mária akkortájt sokkal inkább a Fideszhez volt köthető, mintsem valami fanatikus civil mozgalomhoz. Ahogy a karhatalmat valószínűleg szándékosan provokáló Révész Máriuszt sem valószínű, hogy Soros küldte oda, ahol nyakon vágták végül. Amely eljárás kapcsán azóta is csak találgatni lehet, hogy vérnyomok alapján agyba-főbe vert fidesznyik miként tudott olyan szép, és összefogott pofázást előadni. Hacsak nem színpadi vérrel egészítették ki a sminkjét. Az, hogy Rogánnak milyen emlékei maradtak a 2006-os események kapcsán, azt természetesen nem tudhatjuk.

De meg kellene várni még pár megnyilatkozását. A vagyonosodással kapcsolatos kérdések mellett talán arról is elárul pár dolgot a sorok között, hogy hol, és milyen kiképzésen esett át az utóbbi időben.

Andrew_s
Comments on Facebook

2017. május 27., szombat

Polémia egy pofon felett

Mintegy két napja volt hír, hogy egy tanárnőt megróttak, mert pofonvágta az egyik tanítványt. Most hanyagoljuk el azt a sajtóetikai, vagy pusztán hírpontossági különbséget, hogy a tudósítás címében emlegetett sugallat szerint „felpofozta” a 11 éves tanítványt a tanerő. mely felpofozás alatt zömmel nem egy pofon kiosztását szoktuk volt érteni. De ezt a pongyolasági szabadságot, és kezelésének problémáját, hagyjuk meg a 444-nek. Maradjunk a pofonnál.

Már csak azért is, mert a közösségi média Facebook nevű csatornáján lefolyó vélemények szerint voltak, akik a pofon mellett álltak ki. Míg mások a tanári pálya környékéről is elhajtanák a tanárnőt. A vita a tízmillió oktatáspolitikus és pedagógiatörténész országában szinte természetes. Meg azért is, mert iskolailag sok állampolgár érdekelt lehet abban, hogy mi zajlik az oktatásügy felügyelte gyermekmegőrzőkben. A konkrét esetben különben szándékosan nem szeretnék véleményt mondani. Egyrészt mert megtette a bíróság. Másrészt mert a bírósági eljárás során nyilván mérlegelték a pofonhoz vezető folyamat lépéseit. Amelynek stációit valószínűleg együtt tette meg a tanárnő és a tanítványa. Mármint akkor, ha nem egy hirtelen lezuhant vörös köd következtében csattant el a fenyítés nyilvánvaló eszköze. Amennyiben igen, akkor folyamatról nem beszélhetünk talán, de a tanerő eltanácsolásáról annál inkább. A katedra ugyanis egyértelműen nem az élet egyéb területein begyűjtött frusztrációk kiélésének a helye.

S ezen a ponton kanyarodnék el egy általánosabb vitatémához, ami felmerült. Mert akkor, ha elfogadjuk a katedráról elcsattanó pofont, akkor tulajdonképpen elfogadjuk a diák megalázásának tanári intézményét. Amely állítás alátámasztására nyugodtan gondolja mindenki végig, hogy a pofont tartja kellemetlenebbnek, vagy azt, ha a fenekére kap egy ugyanolyan erejű ütést. Nem fájdalmasabbnak, hanem kellemetlenebbnek, frusztrálóbbnak, megalázóbbnak. Különösen nyílt színen, társadalmi közegben. S nem otthon az elcsent lekvárt majszolva a spájz sötétjében. Valószínű, hogy többen fognak a pofonra szavazni, mint megalázóbb büntetésnek. Egyébként az iskolai fegyelmezés történetét áttekintve is megállapíthatjuk: akkor is a pálcázást részesítették előnyben, amikor napi gyakorlat volt a testi fegyelmezés az iskolában.

S ez a másik pont, amin érdemes elgondolkodni. Azon, hogy kik és miért tartják elfogadhatónak az iskolai testi fenyítést általában. A „kik” kérdése nyilván nehéz dió. A vélemények kapcsán azonban szinte biztosan megjelenik a korábban nyakon vágott korosztály. Mert olvashatók a „bezzeg mi is kaptunk” jellegű beírások. Ezzel az érvrendszerrel azért nem érdemes különben foglalkozni, mert nem más, mint a személyes frusztrációk továbbhárításának ideológiája. Ahogy annak idején a seregben is szívatták a kopaszokat. Mert miért legyen nekik jobb? Nem igaz? Ugyanakkor szinte biztosan vannak a fiatalabb korosztályban is pofonpártiak. Itt olyan vélemények jelennek meg, hogy „tanulja meg a kölök, hogy hol a helye”. Meg olyanok, hogy „tanuljon tisztességet”. Amelyek már látszólag érdemi vélemények. Látszólag.

Mert a veréssel megtanított „hely” nyilvánvalóan nem a diák „helyét” fogja jelenteni, hanem azt, ahova a felnőtt társadalom kényszeríti. Tehetségtől és képességtől függetlenül. Mert a testi fenyítés valójában ott fogja kijelölni a diák helyét, ahova a fenyítő tanár képzeli azt. Akit, érthető okból, akár az is frusztrálhat, ha a diák kínos, a saját szakértelmét meghaladó kérdéseket tesz fel. Ehhez némileg kapcsolódik a verés, mint a tisztelettanítás eszköze. Ami azért baromság, mert veréssel el lehet érni egy megfélemlített állapotot, csendet, rendet, látszatfegyelmet. De tiszteletet nem. Azt kiérdemelni kell. A pálcával tanárt félni félheti a diák. Ám tisztelni aligha fogja. Akkor sem, ha sokan hiszik a tisztelet kikényszerített látszatát valós tiszteletnek. Azoknak a véleménye, akik szerint az ilyen okokból kiosztott pofon teljesen rendben van, egy másik helyzetben érdekesebb lenne. Abban a helyzetben, ha a tanár, a saját szubjektív megítélése szerint, az ő csemetéjük viselkedését tekintené tiszteletlennek, helytelennek, zavarónak. S ezt egy akkora maflással hozná a csemetéjük tudtára, hogy a fal adná a másikat. Mert ne feledjük el, hogy a testi fenyítés jelenleg nem a tanítási metodika játékszabályokkal lefedett területe. S nem véletlenül. A látszólag lefektetett játékszabályok is túl nagy teret hagynának a tanerő pillanatnyi, és szubjektív, ítélőképességének.

Ugyanakkor nyilván megilleti a tanárt is az arányos (ön)védelemhez való jog. Azonban ennek körülményeit sem a könnyen manipulálható, és nem egy esetben a virtuális megkövezésig is felpiszkálható, közhangulatra érdemes bízni, hanem a bíróságra. Akár pszichológiai szakértők véleményére is támaszkodva. Mely pakliban a tanár eltiltása is benne lehet. Ahogy a gyermek kiemelése is az tanár védelmét indokló helyzethez vezető „nevelést” biztosító családból. Vagy akár mindkettő.

Andrew_s
Comments on Facebook

2017. május 26., péntek

Apróban: Németh Szilárd nőügyében

Nem, ez nem a rezsibiztos
Most, hogy a nemzet fallikus szimboleumainak egyike megmondta a tutit, szinte minden világos. Tudjuk, korábban is voltak nagy kezdeményezések. Névleg a népességnövelés tekintetében. Voltak párválasztó partik. Annak érdekében, hogy a Párt megmondhassa mindenkinek, hogy kivel. Himmler ezt másként csinálta, de változnak az idők. Nálunk olyanok a NER-lombikok felelősei, mint Kövér László, vagy Németh Szilárd. Aki, mint említettem, megmondta a tutit.

A nők hazafias kötelességből kopulálnak. Ami látszólag baromság, mert ugyebár ott vannak az olyan csökött dolgok, mint a szimpátia, meg az érzelmek. De ezekről Németh Szilárd talán semmit nem tud. Nyalni csak felfele tud, érzelme a szolgalelkűség. Értelme a pártté. Maradnak a puszta biológiai funkciók.

Egy igazán hazafi, lángoló keblű honleány igazán meglátogathatná már Németh Szilárdot. Puszta honleányi önfeláldozásból. A közösség kedvéért. Legyen Némethnek egy jó napja. Ha beválik akkor azt is tudni fogjuk, hogy a kormány nem Polip. Hanem Sárkány. Akkor minden évben ki lehetne választani azokat a szüzeket, akiket feláldoznak a nemzet és a Fidesz-vezetők oltárán. Addig sem a közéletet szexuálná ez a sok, láthatóan kielégítetlen, hálószoba-kukkoló idióta.

Andrew_s
Comments on Facebook