Miniszterelnöki licitszint-lépés.

Ahogy annak idején megénekelte a Queen feledhetetlen tagja, Freddie Mercury: „The Show Must Go On”. A show, a játék tehát folytatódik, de nem csak a könnyűzenében, hanem a hatalmi játékokban is. Abban, melyben úgy tűnik, hogy jelenleg a magyar miniszterelnök, és a kormányzó csapat szintet lépett. Mármint akkor, ha olyan nyilatkozatokat, megnyilatkozásokat veszünk szemügyre, amilyen például a röghöz kötési kísérletről elhíresült hallgatói szerződés, vagy az antiszemitizmus kérdésében született miniszterelnöki válasz. De említhetném az olyan nyilatkozatokat is, mint amilyen például munkavédelmi, vagy inkább munkahelyvédelmi program. Amiről a minap állapíthattuk meg, hogy hallgat azokról a rétegekről, pontosabban azon rétegek támogatásáról, melyek a gazdasági katyvaszból való kilábalás motorjai lehetnének.

Ez utóbbit tehát most nem is emlegetem, hiszen elegendő a másik két példát kicsit szemügyre venni a hétköznapok békaperspektívájából. A röghöz kötés kapcsán az Alkotmánybíróság kimondta, hogy ez alkotmányellenes. Aki azonban fellélegzett volna azon döntés hallatán, ami a határok közé láncolást elutasította, az egyelőre vegyen egy újabb mély levegőt és merüljön vissza nyugodtan a felkavart oktatáspolitika örvényei közé. A hallgatói szerződéssel ugyanis a legnagyobb problémának az tűnik a taláros társulat szemében, hogy rendeleti és nem törvényi szinten történt meg a szabályozása. Így semmi akadálya annak, hogy Hoffmann Rózsának, az alsó-, felső- és közép-oktatás királyt kiszolgáló ászának, valamint az oktatáspolitika körül egyébként is sertélő és pertélő csapatnak a fejéből messzire űzzék a felsőoktatást kerékbe törő ötleteket. Miként a jelen sorok írásakor már ismert is a tény, hogy már megszületetett a törvényi javaslata a hallgatói szerződések megkötését szabályozó paragrafusoknak. Így, annak vitájakor, alighanem tanúi lehetünk annak, amint hamvaiból, főnix-szerűen, újjáéled majd számos olyan ötlet, amit a felsőoktatás környékén sem szeretnének sokan látni.

Mert ércnél maradandóbbnak látszanak azok a tévhitek, hogy az egyetemre azért megy valaki, hogy utána, előre megfontolt szándékkal, még véletlenül se itthon kamatoztassa a szerzett tudást. Holott meglehetősen nyilvánvalónak látszik, hogy azokért a közvélemény-kutatási adatokért, melyek nagyarányú kivándorlási- és külföldöntanulási szándékot sejtetnek keményen meg kellett dolgoznia a politika szereplőinek. Nem utolsó sorban a már említett Hoffmann Rózsának, hiszen ki akarna külföldön tanulni, ha itthon is megteheti. Rendben, biztosan van persze ilyen is. De azért tömegesen biztosan nem. Ellenben a találomra megállapított és menet közben is változó keretszámok aligha kedveznek annak, ha valaki a kiszámíthatóságra és nem a holnaptól minden másként volt szemléletére alapozva szeretné a jövőjét tervezni. Mely mellé csatlakozik a meg nem született munkahelyek sora, és a nemzetközi porondon elég elvetéltnek tekintett Matolcsy-féle gazdaságpolitika, melyben a legfontosabb eszköz a mikrofon. Általa lehet kinyilvánítani az éppen aktuálisan varázslatos ötleteket, és így általa lehet kiszámíthatatlanná és tervezhetetlenné tenni a gazdaságpolitikát. Így elmondhatjuk, hogy Matolcsy György miniszter úr kezében a mikrofon betölti a varázspálca szerepét az általa álmodott tündérmesében.

De igazságtalan lenne azt állítani, hogy álmodozásban, a hatalom lépcsőire hajtott fejjel, egyedül maradna. A káoszjáték nagylicitjének játékosát maga mellett, és maga fölött tudhatja. Ennek legújabb példája az a levél, melyet Orbán Viktor írt Joseph Crowley kongresszusi képviselőnek. A hazai antiszemitizmusért egyetlen huszárvágással egy „a magyar kormány föllépése elől az Egyesült Államokba menekült” hírportált téve meg felelőssé. Egyben kérve, hogy a kongresszus hasson oda, hogy a zárják be, égessék fel, és hintsék be sóval az említett portált. Különösen, mivel „az Egyesült Államok kormánya visszautasította kérésünket”. Mármint Orbán Viktorék kérését, amely visszautasításnak alighanem lehetett némi köze a sajtószabadsághoz. S persze ahhoz, hogy hiányoznak az USA-ban az olyan univerzális szakemberek, melyek kifejezetten a vélemény-kommunikáció ilyen szintű féken tartására szakosodtak. A következő kormányzati felajánlás tehát könnyen lehet, hogy Szalai Annamária exportjának felvetése lenne.

Szíjjártó Péteré csak azért nem, mert őt számos fontos poszt tartja jelenleg vissza ettől a felelősségteljes megbízatástól. A feltétlen lojalitását már számos alkalommal bebizonyított politikus ugyanis egyszerre nyolc gazdasági vegyes bizottság élére kapott kinevezést Orbán Viktortól. Ezzel elérve azt, hogy ha valamennyi cím megjelenik egy hivatalos bemutatásnál, akkor egy spanyol főnemes elbújhat majd szégyenében. Ha pedig valakinek még a hivatalos titkos tanácsnok, és hasonló címek jutnának Rejtő Jenő vidám művei nyomán, az vessen magára. Az ugyanis csakis az ellenséges média támadásai során felröppent bulvárkacsa lehet, hogy annak idején a hazai valuta és tőzsde egyik megingatójának szerepére jelölte Kósa Lajos polgármester úr mellett a The NewYork Times. Igaz, Szijjártó Péter akkor még Orbán Viktor személyes szóvivője volt, és nem gazdasági szakember. Azzá időközben vált alighanem. De ezen kis kitérő után igazán ideje lenne a körmére nézni azoknak a galád amerikaiaknak, akik Orbán Viktor szerint minden hazai antiszemitizmus alfái és omegái.

Előrebocsátva, hogy cseppet sem szeretném lebecsülni az internet, és vele egyetlen hírportál hatását sem, azért elgondolkodtató a miniszterelnöki levél. Abban a tekintetben például, hogy mekkora olvasottsága lehet ennek a portálnak, ha ilyen mértékben befolyásolni képes a hazai közállapotokat. Már csak azért is, mert befogadó olvasóközönség nélkül legfeljebb önszorgalomból működhetne. Tekintettel pedig arra, hogy a Parlamentben is elhangzottak antiszemita megnyilvánulások az említett portál ismertségi penetrációja a Jobbik köreiben ezek szerint számottevő. De érdekes lenne tudni azt, hogy amennyiben Orbán Viktor szerint ez a portál tehet mindenről, és ő személy szerint mélyen elítéli, akkor mivel magyarázható a gárdaeskütétel egy érdekes és szomorú mellékkörülménye. Nevezetesen az, hogy a budapesti Hősök terén összegyűlt egyenruhás társaság összejövetelére a belügyi apparátus felügyelt. Nem a rabomobilban, hanem a téren. Biztosítva a jelenlétük nyugalmát. Így, az amerikai képviselőnek küldött levél fényében, meg nem engedett portál olvasása miatt vajon mikorra várható a belügyminiszter lemondása? Hiszen a szélsőséges megnyilvánulásairól ismert csapat védelme kapcsán esetleg olyan portál hatása alá került az állomány, melyet a miniszterelnök elítél.

Ahogy alighanem komoly változások lesznek várhatóak a FIDESZ-tagság, és a a FIDESZ képviselői körében is. Ha ugyanis egy ilyen felbujtó portál áll a hangulatkeltések mögött, akkor alighanem a magát antiszemitának tartó Horthy Miklós szobrára gyűjtő FIDESZ-képviselők ugyancsak szembementek Orbán Viktor szándékával. Arról a házelnökről már nem is beszélve, aki nyíltan kiállt a Szálasi-parlament tagjának rehabilitálásáért. Márpedig aligha történhetett ezek szerint másként az ügy, mint akként, hogy Kövér László aktív olvasója a miniszterelnök által elítélt internetes oldalnak. Ahogy nem lehet más oka annak sem, ha Csepel FIDESZ-es polgármestere külön Nyirő-estet szervezett. S akkor még ott vannak azok a csendes, hallgatva támogatók, amilyen például Navracsics Tibor, aki nem kérte ki a kormány nevében Szálasi rehabilitálásának lehetőségét Vadai Ágnes interpellációja nyomán. Vagy akár Orbán Viktor, aki egy semmitmondó megoldással önkormányzati belügyé nyilvánította az önmagát már említetten antiszemitának tartó Horthy szobrainak avatását. De, Orbán Viktor levele nyomán, tudjuk immár, hogy semmi hallgatólagos támogatás, semmi nyílt antiszemtizmus nem jöhetett volna létre, ha nincs az a bizonyos hírportál. Azt persze nem tudjuk, hogy a miniszterelnök hányszor, hány beszélgetésben tett ellenjavaslatot az olvasására a hívei között.

De, ha már ilyen vehemensen kéri más államoktól, hogy vágják már el a drótokat, akkor bizonyára sokszor. Csak akkor marad az a kérdés, hogy vajon a saját hívei, beosztottjai miért nem hallgatnak rá? Hogy vetemedhetnek arra, hogy környezetükben eltűrjenek egy nyílt provokációt, vagy a Nyirő-temetés kapcsán akár maguk vállalják be a provokátor szerepét. Ha pedig mégis létezhet egyszerre a kettő, akkor a káoszlicit jelen állomásán igazán megállapíthatjuk, hogy Orbán Viktor szintet lépett a provokációs játékban. Elérvén a tükörvilág-szintet, melyben más az, amit szerinte lát, és más az, ami a hétköznapokban tükröződik mindebből. Azzal pedig, hogy ezek szerint saját irányítási problémáira is az amerikai kongresszustól kér segítséget, kétségtelenül megemelte a téteket. Az USA ugyanis aligha fogja egyhamar magyar kérésre megváltoztatni a saját törvénykezését, és korlátozni a saját országának sajtószabadságát. Ehhez Matolcsy Györgynél hatékonyabb miszticista kellene. De tekinthetjük ezt a levelet úgy is, hogy Orbán Viktor nem tizenkilencre, hanem húszra is lapot húzott. Mondván, hogy ha senki, de ő átfér a provokációs tű fokán. Csak az a probléma, hogy amennyiben mégsem, és diplomáciailag udvariasan bár, de beleverik az orrát esetleg az ellentmondások trágyahalmába, akkor mindannyian érezzük majd a büdöset. Mert ez is a felelősségkerülés egyik hátránya. A be nem vállalt felelősségnek a következménye sokszor független attól, hogy a hordóról mások fele mutogató jobban-e érzi magát a másokban meglátni vélt ellenségképek rajzásában. S persze az is kérdés, hogy amennyiben az USA valóban bezárná az említett honlapot, vagy akár honlapokat, akkor hirtelen jobb lenne-e a hazai gazdaság, kevesebb szegényedő ember lenne-e, és kiszámíthatóbb lenne-e a közélet. 

Gyanítom, hogy sajnos nem. Pár nap önvállveregetés után a kormányzatnak ugyanígy szembe kellene tudni helyezkedni a szélsőségekkel, melyek gyökerei, miként az ellenségkép-képzésé is, ebbe a jelenleg dús táptalajba mélyednek. Miként olvasó híján a portál magától is eljelentéktelenedne. A miniszterelnök levele tehát sok szempontból tényleg csak a felelősség áthárítása. Nem is csak a saját szélsőségeseinek védelmében, hanem sokkal inkább a saját gazdaság-, és káderpolitikájának biztosítva védőernyőt. Nem lebecsülve persze az időhúzásra való törekvést sem. Megspékelve, azzal a kiszámítható kommunikációs hatással is, hogy miközben látszólag Orbán Viktor elítéli a szélsőséges portált, óhatatlanul, a kíváncsiság felkeltésén keresztül, reklámot is csinál. S ismét csak a klasszikus jut az ember eszébe: „Temetni jöttem Caesart, nem dicsérni”.

.

Simay Endre István