Orbán antimesés pávatánca.

Pávaszemekkel a tükörbe.
Forrás: részben http://www.colblindor.com/

 Az ATV honlapján közölt hír szerint Orbán Viktor szerint sincs átütő siker már hazánkban. Ez, annak függvényében, hogy a legutóbbi hírek szerint hivatalosan is recesszióba süllyedt a gazdaság, legfeljebb a gazdaságért felelős miniszternek lehet újdonság. Na meg persze a miniszterelnöknek és a szóvivőknek és a hívek belső körének, akik még legutóbbi időben is arról beszéltek, hogy minden a legnagyobb rendben, csapataink harcban állnak és csak taktikai visszavonulás zajlik. Ja, bocsánat, ez egy másik hadjárattal kapcsolatban volt a hivatalos kommunikáció. De annyi áthallás van az utóbbi időben a régebbi korok felé, hogy szinte már keverednek az idősíkok.

Így tulajdonképpen üdvözölni is lehetne, ha az ATV hírének címének megfelelően tudomásul venné a miniszterelnök, hogy nincs átütő siker a hazai gazdaságban. Nem azért, mert ettől sokkal boldogabb lenne bárki is, de legalább megcsillanna a remény, hogy az akkumulátorok feltöltése sikerrel járt. Annyiban legalább, hogy a hazai gazdaságpolitika visszatér a realitások színpadára. Ez ugyanis reményt adhatna arra is, hogy a gazdaságpolitikai realitások feltérképezését a szociálpolitikai, belpolitikai és általában azoknak társadalmi folyamatoknak a felmérése követheti, melyek feltérképezése nélkül nehéz lenne valós eredményeket várni hazánkban. Némi szkepticizmusra ad azonban okot az a másik hír, mely szintén az ATV honlapján vált olvashatóvá, és a miniszterelnöknek a nagyköveti értekezleten nyújtott teljesítményéről szól. Többek között olyan kijelentéseket téve, aminek alapján a „történelem kirúgta a hónunk alól azt a mankót”, amitől azt tehettük volna, amit a többi európai ország. Ami részlegesen biztos igaz, viszont azért az utóbbi időben a pótmankó-nyújtó szervezetet ugyebár Orbán Viktor zavarta el néhány salerrel, taslivel, kokival, miegymással.

Márpedig a szembenézést lehet, hogy nem ártana a tükörrel kezdeni, és mindaddig meg sem állva ezzel az akcióval, amíg nem sikerül felelősségáthárítás nélkül bevállalni azt, amit elbakizott. A hibahalmazba beleértve azt is, hogy a végletekig kitart a Matolcsy Györggyel fémjelzett gazdaságpoltika mellett, és azok mellett az elvek mellett, melyek szociális szétszakadáshoz vezet. Miközben teljesen nyilvánvalónak tűnik, hogy az unortodox munkaerő-politika, a közmunkára alapozott teljes foglalkoztatás fikciója meglehetősen visszás állapotokat eredményezhet. Ez utóbbiról, a foglalkoztatás bővíthetőségének diszkrét bájáról különben a Heti Válasz jegyzetírója szólt nem minden fenntartás nélkül. Így tulajdonképpen egyet lehetne érteni azzal, ahogy az Index aposztrofálta Orbán Viktor beszédét, miszerint az arcméret csökkentése esetleg hasznos lehetne. Ám ennek elég komoly akadálya lehetne az, hogy arcvesztés nélkül ezt nagyon nehéz lenne kommunikálni. A miniszterelnök ugyanakkor eddig szinte profi módon igyekezett sikerpropagandával körbevenni mindazt a kasztosító oktatáspolitikát és, részben a közmunkaprogramok következtében, akár egész társadalmi rétegek végletes leszakítását. Ezután kiállni azzal, hogy „bocsánat, tévedtem”, meglehetősen nehéz feladat lenne.

Azt hiszem, balgaság lenne ezt elvárni egy olyan vezetőtől, aki hosszú időn keresztül a csalhatatlanság messianisztikus nimbuszát igyekezett kiépíttetni maga körül. Miközben maga is belesétált a saját kommunikációs csapdájába. Különösen, mivel egyszerre próbálta most is azt kommunikálni, hogy legyen kisebb a mellény, és azt, hogy Magyarország remekül teljesített a válságban. Egyben mindjárt az EU-ra tolva a felelősséget azzal, hogy abban a válságban, amit nem mi okoztunk. Ám hallgatva azokról a problémákról melyeket önerőből sikerült generálni. A kialakított csapdából visszakozni azonban emberileg olyan feladat lehetne, hogy a miniszterelnök alighanem folytathatná a biciklizős akkumulátortöltést, ha megtenné. Amellett az is erősen kétséges, hogy még ebben az esetben is milyen mértékben kellene feladnia a pozícióit, ha végül megtenné. Még abban az esetben is, ha egy darabig biztosan működhetne az a megoldás, hogy a beosztottak közül néhányan menekülés közben pozícionálisan hátba lövik saját magukat. A nyakukba vart felelősséggel együtt ugorva a pártpolitikai várárokba. Azzal, hogy rosszul értelmezték a miniszterelnök szavait, és ezért rosszul vitték a szót. A külföldi kormányok meg azért értették félre a tasliosztogatós hatalomkoncentrációt, mert a külképviselők hibásan kommunikálták, és ezért értelmezési hiba alakult ki. Az azonban kétséges lehet, hogy ennek mennyi értelme lenne akkor, ha az adórendszer ötletszerűsége és kiszámíthatatlansága megmarad. Bár az is kétségtelen, hogy az időszaki felelősségáthárítást lehet úgy is tálalni, hogy a vezér körbenézett, megtalálta a felelősöket, és példásan kirúgta az ajtón. Hasonlóan ahhoz, mint amikor a vesztes csata után a tábornokot ugyan felelősségre vonták, de tulajdonképpen feláldozták annak védelmében, aki a hadjáratot kitalálta.

Orbán Viktor esetében tehát tulajdonképpen alighanem hiábavaló elvárás lenne azt hinni, hogy megszűnik az egykulcsos személyi jövedelemadó, több pénz kerül a felzárkóztató képzésekre, és szakítani kell pár kedvenc gumicsonttal, Természetesen ez nem jelenti azt, hogy személy szerint nem örülnék mindennek. Ugyanakkor a recesszióba fordított magyar gazdaság a megfinanszírozhatóságot is kérdésessé teheti. Ahogy már felmerülőben vannak a magyar piac temetésének gondolatai is. A korábbi kirohanások a nemzetközi befektetők, vagy a multik ellen például, komoly rombolást vihettek végbe a bizalom terén. Esetleg, miként a Szolidaritás Ifjúság megfogalmazta, a hülyének nézési koefficiens nő nagyra. A bizalmat pedig mindig könnyebb eljátszani, mint megszerezni. S persze a hazai bizalmat is olyan intézkedések terhelik, mint például a magánnyugdíj-pénztárak körüli mesék, a permanens fülkeforradalom szabadságharca, a belügyi feszültségek, az adórendszer bizonytalansága. Így sajnos egyáltalán nem kizárt, hogy Orbán Viktor a jelenlegi nyilatkozatokkal egyáltalán nem a tükörbe nézést vezette be, hanem csak az általa is elismert sokkulacsos pávatánc egy újabb állomása.

Simay Endre István