Rogán itt, Rogán ott, Rogán mindenütt.

A választási törvény, a választási regisztrációt immár kőbe véső, Alaptörvény-módosítás elfogadásával szinte befordult a célegyenesbe. Mindaddig, amíg ki nem derült, hogy a zuglói polgármester kezébe olyan paksamétát nyomtak, aminek beterjesztésével több száz ponton szándékoznak módosítani a választási törvényt. Papcsák Ferenc pedig, lévén rendes, szófogadó tagja a Fidesz-nek, be is nyújtotta. Mert mibe kerül az neki? Ki tudja? Ahogy azt sem, hogy az mibe került volna, ha mégsem vállalja magára ezt a nemesnek nem igazán mondható feladatot. Különös tekintettel az egész folyamatban fel-felbukkanó olyan pontokra, melyek nyomán a választási csalások előkészítésének a gyanúja merül fel folyamatosan. Ami természetesen csak részben igaz. Hiszen a csalás az lenne, ha törvényt szegnek. Ha a törvény adta eszközökkel élnek, az lehet etikátlan, a józan észnek és a köznapi igazságérzetnek ellentmondó, de nem tekinthető csalásnak. Ahogy a nagyon gyorsan lex-Bajaninak kikiáltott, és az egyesületeket kirekesztő módosítási javaslat is ilyen. Bár az igazsághoz hozzátartozik, hogy megjelentek az első magyarázkodások arról, hogy de nem is, meg csak a pártokhoz hasonló működést várják el.

Ennek kapcsán ugyanis nehéz lenne elfeledkezni arról az apróságról, hogy mindaddig senkit nem érdekelek az egyesületek, amíg meg nem alakult az Együtt 2014. Így tulajdonképpen Bajnai Gordon büszke lehet magára és arra, amit elindított. Még akkor is, ha ezzel magára vonta a kormányzati hatalom tüzes tekintetét, és persze az össztüzet is. Azt az össztüzet, mely látszólag formalitásokban, beszólásokban, kétes értékű felszólalásokban nyilvánul meg és látszólag meghúzódik a választási törvény körüli viták árnyékában. Holott adott esetben komoly hatása lehet a Fidesz holdudvarában serénykedőkre éppen úgy, mint a választási döntések határán billegőkre. Az utóbbiak esetében inkább annyi szereppel bírva, hogy koptatják azoknak a kijelentéseknek az élét, amik mentén az ellenzék bíráló megjegyzéseit a kormányra veti. A holdudvar számára azonban fontos orientáló tényező. Mert aligha lehet véletlen, hogy az internetes fórumhozzászólásokban szinte egy kaptafára mozduló gondolatok tükröződnek. De most kicsit hagyjuk az összeesküvés-elméleteket ezen a szinten megpihenni, és higgyük el, hogy Rogán Antal felszólalásainak hihetetlen meggyőző ereje az, ami ellenállhatatlan hatással bír a Fidesz-ben hívők nagy számára. Mert kár lenne tagadni, hogy a Fidesz frakcióvezetője igencsak beszállt a játékba. A pozícióért meg kell dolgozni, és nem lehet lazsálni. Nem is teszi, amikor annyi más dolog van. Meg kell próbálnia erodálni Bajnai Gordont, ha a fene fenét, és gerincet is eszik.

Rogán Antal tulajdonképpen a választási törvények vitájának kellős közepén érezte úgy, hogy be kell támadnia az ellenzéket. Azzal, hogy a „Gyurcsány-Bajnai-szövetség” veszélyeit kezdte ecsetelni. A mondanivalójának szó szerinti mondandóját úgyis atomjaira szedik majd, mivel annak nincs is jelentősége a vélhetően sokkal fontosabb kommunikációs mondanivalóhoz képest. A Fidesz szóforgatói ugyanis nyilvánvalóan abból indulnak ki, hogy Gyurcsány Ferenc személyének elutasítottsága elegendő ahhoz, hogy rátolva Bajnaira, az utóbbi elutasítottságát is növelje a választók körében. Márpedig a Fidesz számára ennek sokkal nagyobb lehet a prioritása, mint az, hogy a frakcióvezető miről beszél valójában. Rogán Antal ugyanis nem azért csicskázott egy évtizedig, hogy most, végre frakcióvezetőként, ne hajtsa végre a rá jutó feladatot. Különösen, mivel a vezér akaratából ott lebeghet előtte az előd képe, aki jól teljesített és zsírosabb posztra bukott. Ugyanakkor nem árt szem előtt tartani azt, hogy Rogán Antal egyben polgármester is. Mert munkabírása olyan hihetetlen, hogy egyszerre két pozícióban is eleget tud tenni a kormányzati szándékoknak. Nem mellesleg pedig minden olyan ügyben érintett lehet, amiben önkormányzatok, polgármesterek szerepelnek a kedvezményezetti szerepben. Amellett igazi szakértője a kádárista kommunikációnak. Így tényleg ideális arra a szerepre, hogy a piszkos aprómunkát elvégezze a kormányzat kommunikációs latrinájában. S láthatóan van az a pénz és poszt, amitől hajlandó bárkit ellenségnek látni, és ellenségnek kezelni. Amolyan bozót-szabadságharcos módon.

De egy igazi frakcióvezető nem elégszik meg két vassal a tűzben. Különösen nem akkor, ha olyan pénzekhez lehet jutni általa, amire majd polgármesterként is benyújthatja a tenyerét az osztogatáskor. Pár napja ugyanis benyújtottak egy külön törvényjavaslatot arról, hogy pénzért bárki letelepedhet. Formálisan ugyan államkötvények vásárlásáról van szó, de amikor százmilliárdokat szánnak az önkormányzatok adósságkiváltására, alig lehet kétség az így beszedett pénzek sorsát illetően. Az csak külön pikantériája az ügynek, hogy a törvényjavaslatot jegyző politikusok egyike állampolgárság megadásáról is tett először említést. Majd, amikor a határ mentén, a választási törvénnyel amúgy is felkavart közvéleménybe berobbant Babák Mihály nyilatkozata, sürgős utólagos értelmezési módosításba kezdtek. Talán kár is találgatni, hogy ki lehetetett a másik politikus, aki jegyezte a javaslatot, és akivel megmagyarázatták, hogy Babák Mihály nem tudta mit beszél. Régen rossz ez a szarvasiaknak. Különben persze, hogy Rogán Antal az illető. Ami sok szempontból törvényszerű, hiszen frakcióvezetőként hivatalból ott tekergőzik minden kilométerkőnél. No meg persze akár kínaiul is tudhat, ha már, Babák-hoz hasonlóan, szintén a magyar–kínai társaság, és az Interparlamentáris Unió tagja. Ám tulajdonképpen nem is okvetlenül van irigylésre méltó helyzetben. Rogán Antalnak, a kormányzati és pártfeladatok mellett ott vannak még a saját frakciótársai is. Például Wittner Mária, aki legutóbb az LMP kékcédula-szóró akciója nyomán érezte szükségét annak, hogy kikeljen magából. Bár abban igaza van, hogy hasonló nem történt még a parlamentben amióta ő képviselő. Noha a kékcédulás választásokra akár még emlékezhet is. Arra viszont mások emlékezhetnek, hogy egyike volt azoknak a Fidesz-es képviselőknek, akik megjelentek a NŐPiF Kossuth-téri akcióján. Összekötve a Fidesz-t a TV-székház lerohanásával.

S persze, a jövőre nézve, ott van fegyverként az MSZP, korábban alaptörvényesített, betiltásának a lehetősége. Azt hiszem, tévedés lenne azt hinni, hogy a nemzetközi nyomástól tartva ettől eltekintenének. Mert a nemzetközi hatásokra visszavonják majd a betiltást, de azt már lehet úgy kommunikálni, hogy a külföldi baloldali összeesküvés tette ezt. Márpedig ez olyan kommunikációs fegyver lenne, ami alighanem Rogánnak is, de Kósának, és persze a Vezérnek is tetszene. Mert számukra egy, a Fidesz-t felmenteni látszó bűnbak szinte minden pénzt megér.

Simay Endre István