2013. május 12., vasárnap

Vasárnapi libázás Fidesz-módra

Turul-szerepben a liba
Forrás: Wikimedia
A Fidesz éppen aktuálisan szolgálatba helyezett szóvivője, Zsigó Róbert elővette az egyszer már sikerrel megjátszott libamintás kártyát Bajnai Gordon lejáratására. Elmondva szívtelen embernek, és a libások pénzéből finanszírozott kampányt emlegetve. Az, hogy a trafik-mutyitól vert kormánypárt kapkod, az teljesen érthető. Azt azonban a gumicsontok dinamikájának ismeretében sem ártana felmérni, hogy a populizmus nagyon gyorsan visszaüthet. A népnemzeti szólamokkal ugyanis nem igazán lehet kifizetni a villanyszámlát.

A történelem során erre számos példa adódott, és sok vesztes politikus éppen annak a felismerésnek köszönhette híveinek elpártolását, hogy a lelkesedés könnyűnek találtatott. A leglelkesebben tapsolók sem tudják ugyanis mindig beváltani kenyérre a vastapsot. Csak egy részük, akik annyira közel ülnek a kondérhoz, hogy rájuk is freccsen egy kevés az abban fövő mutyiból. Akár gazdasági, akár politikai az a mutyi. Miközben persze nem árt szem előtt tartani azt sem, hogy az államgazdaság alapvetően egy zárt rendszer. A bevételnél többet csak akkor lehet kiosztani, ha a kiosztás hitelből zajlik. A hiteleknek, az állampapírok hiteleinek is, kamat szokott lenni. Amikor tehát a kormányzat rendkívüli pénzeket kezd osztani, akkor nem árt feltenni olykor azt a kérdést is, hogy miből kívánja megfinanszírozni. Amikor ugyanis megszorítások, illetve adók adják rá a fedezetet, akkor alapvetően egy kényszeres szolidaritás alakul ki. Olyanok pénzét öntik át a szívüknek kedves kalapba, akiknek nem feltétlenül van közük az adott ügyhöz. Amikor tehát a Hajdú-Bét Rt. „károsultjainak” szavazataiért kifizetnek mintegy ötöd-milliárd forintot, akkor a Fidesz szóvivője felé két triviális kérdés irányítható: Miért? Miből?

A „miértre” persze egyszerű a válasz. A szavazatokért, a populista népszerűségért. Természetesen tudom, hogy a hivatalos indoklás a mély emberi együttérzésről szól, de ez aligha hihető. Az eltelt idő alatt ugyanis számos alkalom lehetett volna arra, hogy segítsenek a bajba jutottakon. Már akkor, ha a segíteni akarás spontán és őszinte. Arra, hogy „miből” szintén egyszerű lehet a válasz, mivel a kormányzat hatalmi szóval akár fedezetlen váltót is kiállíthat. Azonban azt is ki kell gazdálkodnia valakinek egyszer. Így még az sem kizárt, hogy a következő kormányzatok alatti aknazárat szaporítja a jelenlegi kormányzat az előrehozott kampánykiadással. Ezek után persze lehet vitatkozni azon, hogy a cinizmus versenyében Bajnai Gordon, illetve a Fidesz vezetése, vezetője, szóvivője áll-e nyerésre. Különösen, mivel enyhén szólva is kilóg a lóláb, a libavesztesek feletti kormányzati sopánkodás időzítése miatt. Ami nem jelenti azt, hogy a bajba jutottakon nem kellene segíteni. Azonban a Zsigó-féle tájékoztatóból mintha kimaradt volna a rászorultság megállapításának módjáról. Nem zárva ki természetesen azt, hogy csak egyfajta újrakezdési kölcsönnek szánja a kormányzat a most kiosztandó milliókat.

Amíg erre válasz születik, azért néhány kérdésre szintén jó lenne összecsipegetni a válasz-információkat:
  • Kaptak-e tájékoztatást a libások annak idején, hogy a mezőgazdaság egy fokozottan kitett ágazat, és csak ennek megfelelő tőketartalékkal érdemes belevágni? A zsellérnosztalgikus privatizáció károsultjai ugyanis gyakran ugyanennek lettek áldozatai. A mezőgazdaság ugyanis nem az az ágazat, amibe betolják az alapanyagot és kijönnek a milliók. A piacon kívül az időjárás, de még akár egy termék-hisztéria is agyonverheti egy-egy év termelését. Akinek nincs elegendő tartaléka, hogy ezt követően is vetőmagot, szaporítóanyagot vegyen, annak kár belekezdenie.
  • Fűződött-e Bajnai Gordonnak közvetlen felelőssége a Hajdú-Bét Rt. –vel bedőltek kárához? Amennyiben nem, akkor teljesen világos, hogy populista hangulatkeltés zajlik a Fidesz részéről. Annak alkalmából, hogy Bajnai Gordon visszatért a politikába. Amennyiben igen, akkor teljesen nyilvánvaló, hogy nem a sajtótájékoztatókon kell megnyerni a fráziscsatát, hanem a bíróságon.
  • Az előző kapcsán tud-e a Fidesz szóvivője az előző miniszterelnököt elmarasztaló ítéletről? Amennyiben nem, akkor a szóvirágmező kapáslegénye csupán.
  • Véletlen-e a Hajdú-Bét Rt. libáinak leporolása pont akkor, amikor a Fidesz egy egyre jobban dagadó botrány főszereplője? Személy szerint nem hiszek az ilyen véletlenekben, és hirtelen feltámadt szívjóságban, de attól még lehet. Miközben a populista hangulatkeltás nagyon is beleillik a miniszterelnök permanens ellenségkép-keresései közé.
  • Számít-e támogatásra, és mennyire számít a Fidesz kampánystábja a trafik-mutyis haszonélvezőktől? Ez a különben szintén populizmusba hajló, kérdés itt, és most csak annyiban releváns, amennyiben a dohány-piac nagyságrendekkel nagyobb, mint a most kiosztott pénz. Ha feltételezzük, hogy a Fidesz gyanúja helytálló, és bizonyítható, akkor is lényegesen több lehet az, amennyit a garantáltan megemelt jövedelmű trafikokból remélhet a kormánypárt. Békemenetre, plakátra, perköltségre, vagy bármire. S ezért lenne jó erre a kérdésre tudni a pontos, majdan számon is kérhető választ. Különben még rajta marad a miniszterelnök pártján, hogy a nikotinfüggők egészségének rovására, a rajtuk keresett onkogén forintokból kampányol.


Amikor tehát a Fidesz kiáll, és egy ismerten kockázati ágazat károsultjainak pénzt oszt, akkor jó lenne, ha a szóvivője pár egyéb kérdésre is választ adna. Ami nem menti fel azt, aki szándékosan csődbe visz egy vállalkozást, és a csalárd csőd haszonélvezője. Ezt azonban nem hordóról szórt fillérekkel, hanem a jogorvoslat eszközeivel illik egy jogállamban elintézni. Bírósági döntéssel odaítélt kártérítések keretében, és nem kegyúri keggyel enyhítve a károkat. Igaz, egy jogállamban egy miniszterelnök nem egy parlamenti felszólalásban szokta megróni a bíróságot egy-egy döntésért. De úgy tűnik a Fidesz nem igazán tudja, akarja, vagy meri bíróságra vinni a libák ügyét. Inkább kiosztja az ideiglenes népi Turul szerepét a szegény háziszárnyasra. Hátha leteríti az ellenzék jelöltjét.

Andrew_s

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése