Ha menni kell, hát menni kell

A korábbi, és még korábbi kormányok méltatásának lehet olykor helye a történelemórákon. Köztük annak a korszaknak is, amikor önként és dalolva mentek a kötelező brigádszemináriumokra a részt vevők. Illetve extrapolálva a helyzetet, spontán tömeget alkottak május 1.-én. Hasonlóan ahhoz, mint amikor a CBA dolgozói érezték spontán szükségét a békemenetelésnek. Ám ma is tengerben a csepp.

Mert ahol a tenger a partnak csapódik, ott vízcseppek is hullnak szerteszét. Amikor a kormány, vagy annak egy csinovnyikra ünneplésre vágyik, akkor nyilvánvalóan a hatalmában levők azok, akikkel ezt biztosíttatni tudja. Ez akkora diktatórikus közhely, hogy szinte minden esetben megtaláljuk a parancsra párnacsatázók eszköztárában. Márpedig, ha Orbán Viktort lehet „erősen javasolt” jelenléttel éltetni, akkor egy kiállítást megnyitó küldöncnek is kijárhat. Nem békemenet, de legalább közönség. Ezt gondolhatta talán Harangozó Bertalan kormánymegbízott is a Vas Megyei Kormányhivatalnál. Alighanem azért, hogy egy képkiállítás megnyitásánál ne önmagának mondja el az előző kormányzatot is elmarasztaló nagyszerű gondolatait.

Forrás: VB / Nyugat.hu

A képkiállítás különben mi más is lehetett volna, mint az Alaptörvény politikai indítattatástól sem mentes Kerényi-féle illusztrációinak kollekciója. Amelyek között azért vannak olyan művészi üzenetek, amelyek akarva, vagy akaratlanul, de leleplezőek. Például az, amelyik világosan jelzi a politikai kaméleonok túlsúlyát a Nagy Imre újratemetésén részt vevők esetén. S még a sárkányölő motívumot ábrázoló kép is üzen. A kordonok sora ugyanis nem véletlenül juttathatja eszünkbe azt az arénát, ahova az utcai zavargásokat kihasználó politikai erők áldozatként küldték be a megvezetett embereket. Igaz, ezek a gondolatok aligha kaptak helyett azon a képtári megnyitón, ahova a Nyugat.hu közlése szerint szintén az erős ajánlottság miatt ment el sok diák. A következő iniciatíva nyomán:

„Tisztelt Igazgató Asszony! Tisztelt Igazgató Úr! 2013. december 12-én, csütörtökön 14:30-kor a Szombathelyi Képtárban vándorkiállítás nyílik Az Alaptörvény illusztrációi címmel. Kormánymegbízott úr kérése, hogy iskolánként 20-25 fő a végzős osztályokból képviselje az iskolát. ”

A semmi más, ez akkor is jelezné, hogy a központi nyomásgyakorlás lehetősége önmagában is kétségessé teszi az iskolák kiszolgáltatottságának létjogosultságát. Még akkor is, ha ismerve a pedagógiai hatásokat tulajdonképpen üdvözölni is lehetne a kezdeményezést. Az ugyanis közismert jelenség, hogy a kötelező jelenléttel „élveztetett” kiállításmegnyitó népszerűsítő hatása alighanem vetekszik a nemi erőszakkal népszerűsített szexualitáséhoz. Ahogy a kötelező olvasmányokat is sokan csak azért utálják meg egy életre, mert a szellemiségük megerőszakolását élik meg általuk. Márpedig minden, korábban elmondott, ám egy orbanista kiállításon amúgy sem emlegetett, üzenet dacára a Kerényi-féle kollekció alapvetően szóra sem lenne érdemes talán. Hacsak nem a hatalom önfényezésének példájaként, és a meddő pénzkidobás illusztrációiként fogják emlegetni majd évtizedek múltán. Már akkor, ha nem válnak a kötelező áhítattal körülrajongott kincstári művészet kiemelt darabjaivá. Kormányzat kérdése.

Ahogy az is, hogy mennyire van rászorulva a kötelező tapsolásokra, a szemináriumok agymosására, az erősen ajánlott jelenléttel megtámogatott rendezvényekre. S ebből a szempontból teljesen mindegy, hogy csinovnyikjai mennyire szívesen tesznek eleget egy, a fentiekben idézett felhívásnak. Demokratikus viszonyok között ugyanis alighanem szükség sem lenne rá. Még akkor sem, ha alapvetően talán Harangozó Bertalan sem ment volna el, ha nem muszáj. Mely esetben talán pont az említett pedagógiai cél megvalósítása is célként lebeghetett a szeme előtt. Miközben a „másnak miért legyen jobb” mottójával elküldette a felhívást az iskolaigazgatóknak, azt is biztosította, hogy a végzős diákok megtapasztalják azt a kényszert, ami ellen minél előbb célszerű lehet fellépniük. Aki ma végzős diák, az ugyanis jövőre esetleg már szavazópolgár.

S talán nem értenek egyet a kormánymegbízott lózungjával abban, hogy „végül 2010-ben a választásokon új parlamenti többség született, ami már méltó a magyar nemzethez”. Feltéve, hogy a magyar nemzethez nem a parancsokkal korlátozott gondolkodás, az innovációk megölése, és a parancsra tapsolás a méltó.

„És pedig igy lesz, ha a nemzet minélelőbb föl nem serken, s ki nem ragadja kormánya és képviselői kezéből azon hatalmat, melyet nekik jó hiszemben átadott, s mellyel azok részint nem tudnak élni, részint rútul visszaélnek.” (Petőfi)

Andrew_s