2014. január 25., szombat

Miért köz-lelettelen Orbán?

Orbán Viktor elmeállapotával, és hívőinek az extremitások iránti vonzódásával foglalkozni hálás téma. Már csak azért is, mert a téma folyamatos utánpótlást kap a napi hírfolyamok morzsáiból. A globális értékelések száma sem ritka. Közülük egy rég esedékes kérdést feszeget PuPu-nak az Amerikai Népszavában megjelent írása.

Nevezetesen azt, hogy az állampolgároknak joguk van-e pontos információkkal bírni a miniszterelnök elmeállapotát illetően? S alighanem jogosan jut arra a következtetésre, hogy igen, alapvetően joguk lenne tudni az alkalmasságot veszélyeztető helyzetről. Igen ám, de ezek a kérdések, ha úgy vesszük, korántsem újak. A miniszterelnök tünetei már közel két éve átcsaptak egy inflexiós ponton. Nem sokkal később már arról is megjelent összefoglalás, részben az említett portálon is, hogy alkalmassági problémát okozhat a vezéri komplexus túlburjánzása. Azt sem nagyon lehet elmondani, hogy az eltelt időben ne lett volna figyelemmel kísérhető a helyzet romlása. Bárki emlékezhet annak az útnak az állomásaira, ahogy Orbán Viktor egyre jobban lovalta bele magát a nagy machinátor, az ország és a világ megmentőjének a szerepébe. Ennek csak egyik tünetsorozataként értékelhető az a fajta mindenhol jelenlevőség, ami a gátaktól a szülészeti esetkivizsgálásig mindenütt szakértő hozzászólóként láttatta a Vezért.

Ez a jelenség a személyi kultuszt ápoló diktatúrákban gyakori, és nyilvánvaló, hogy ezekben a diktatúrákban van egy olyan diktátor is, aki ezt igényli. Az egocentrikus felsőbbségtudat egy olyan szintjén, ahol a személyes önbecsülése már csak a függelmi viszonyok túlhangsúlyozásától remélhető. S természetesen ezekben a rendszerekben létezik egy olyan holdudvar, amely ennek a helyzetnek feltétlen haszonélvezője. Miközben a látszólagos haszonélvezők között nem egy esetben a történések valódi irányítói is megbújhatnak. A személyiségzavarral, megfelelési kényszerrel, mentális problémákkal önmagában és önmagával is harcoló vezető ugyanis, éppen a problémák ismerete által jelentett zsinórokkal irányítható. Nem véletlen tehát, hogy a diktátorok esetében sokszor felmerül a háttéralkuk, és háttérszereplők jelentőségének a kérdése. Még akkor is, ha a vezető személyes problémái nem olyan nyilvánvalóak, mint azok az akaratlan szájmozgások, zavartnak tűnő megnyilatkozások, amelyeket az Orbán Viktorról készült felvételeket kikockázva sokszor repít világgá az internet.

Az is világos, hogy a helyzet haszonélvezőitől éppen úgy nem várható a vezetői alkalmasság tisztázásának a kezdeményezése, mint attól a kiszolgáló személyzettől, amelynek tagjai „csak” félnek. Ha általában el is fogják ismerni a vezetői alkalmasság kérdésének jogosságát, a konkrét esetre vetítve nem fogják alkalmazni ezt a jogát a választóknak. Mindig a másik oldalon fogják megtalálni azt a célszemélyt, akivel szemben előbb kellene vizsgálatokat folytatni, miközben a saját oldaltól lehetőleg egyre inkább távolítani próbálják frontvonalat. Ez a jelenség a Fidesz kommunikációjában igencsak nyilvánvaló. Orbán Viktort gyakorlatilag csak preparált helyzetekben engedik megnyilatkozni, miközben egyre intenzívebben folyik az ellenzékkel szembeni személyeskedés. Nem feledve természetesen azt sem, amit az A rendszerváltás előtti Orbán-videó „újrafelfedezése” kapcsán írtam. A Fidesz valós hatalmi centrumának még nagyon is jól jöhet ez a felvétel egy jól időzített vezércsere, vagy egy választási vereség esetén. Egyébként a vezércsere lebegtetése Orbán Viktornak a személyiségi zavarain keresztül ható kézben-tartásához is nagyon jó fegyver lehet. Tovább emelve az említett felvétel értékét.

Ami sokkal érthetetlenebb a kialakult helyzetben az az ellenzék viselkedése ennek kapcsán. Természetesen tudom, hogy a személyeskedés dágványába süllyedés nem hálás szerep, és igen ellenszenves is lehet sokak szemében. A „Pistike hüje” stílusú megnyilvánulásokat számon kérni tehát értelemszerűen balgaság lenne a részemről. Ugyanakkor szinte biztosan lehetne módot találni arra, hogy csokorba gyűjtve az alkalmasság kérdését kétségessé tevő jelenségeket, szembesítsék azokkal a választókat. Megadva a konkrét szembesülés lehetőségét az országért egyre inkább egyszemélyi felelősként feltűnő miniszterelnök esetleges problémáival. Az ellenzék számára ennek kézzelfogható haszna lenne, hogy mentesítené a csendestársi szerep, a személyiségtesztek elsunnyogásában való érdekeltség vádjától. Valamiért azonban nehéz szabadulni attól a gondolattól, hogy a kialakult helyzet nem csak az ellenzéki pártok sara, hanem legalább annyira média-probléma is. Az említett csokorba gyűjtés lehetőségére hol másutt lehetne alkalmasabb a terep? Mi tartja vissza a magukat ellenzékinek definiáló csatornákat is ettől? Holott hol másutt lehetne hatékonyabb egy igazságügyi szakértő interjúra hívása a kérdést megvitatni, mint egy TV-csatornában? Ami nem pótolná egy elhihető vizsgálat eredményét, de segíthetne kikényszeríteni a valós tájékoztatást.

Azt, aminek eredményeként az ország számára világos képet nyújthat egy hiteles vizsgálati eredmény „becsatolása”. Akkor is, ha Orbán Viktor teljes felelősségvállalási képességéről árulkodik, és akkor is, ha nem. Az előbbi esetben a párt összes csinovnyikjának minden erőfeszítése hiába való lehet a személyes felelősség alóli mentesítésre. Az utóbbi esetben pedig világossá válhat, hogy az ország valós hatalmi tényezője korántsem az a bármikor cserélhető Orbán Viktor, akit hívei pajzsra emelve imádnak.

Andrew_s

4 megjegyzés:

  1. http://gepnarancs.hu/2013/07/kedves-vezetonk-allapotarol/

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ez is egy publicisztikai vélemény. Ezért szertném látni egy akár külföldi elmeszakértő megszólaltatását az ügyben. nyilvánosan.

      Törlés
  2. Megtörtént már 2010-ben. Ranschburg Jenő közzétette, majd rá néhány napra (hétre?) elhalálozott. :(

    VálaszTörlés

Comments on Facebook