Kormányzati vitapánik

Fotó: Bielik István / Népszava

Az értesülések szerint Terézvárosban Rónaszékiné Keresztes Mónika szerint valószínűleg nem vállal nyilvános vitát az ellenzéki jelölttel. Fónagy János ellenben már írásban is kinyilvánította vitaképtelenségét. Arra is emlékezhetünk, hogy a kormányzat a szakpolitkai vitákban is legfeljebb a látszatokig merészkedett. Szinte adódna a kérdés, hogy ennek a magabiztosságon kívüli okai is lehetnek-e?

Mert a magabiztosság egy kétségtelenül kézenfekvő indok. Amennyire az ellenzéknek érdeke lenne a kormánypárti jelölteket, és a kormányzat tagjait beleszorítani a nyilvános vitákba, annyira nem érzik „odaát” erre rászorulva magukat. A semjéni szavazóállás-jelentés kapcsán már megjegyeztem, hogy világosan látszik a kormányzat felé lejtő szavazási rendszer. Márpedig, ha a vezér politikusainak hite szerint a törvény garantálja a győzelmet, akkor minek álljanak ki vitázni? Minek kockáztassanak egy istentelen leégést az Istentől való Vezér hívei? Nekik a langyos víz elég jó a tapicskolásra. A haveroknak pedig a zsebek megtöltésére. Nem véletlen, hogy a Matolcsy György körül kirobbant vita(?), botrány(?) témája sem az ország központi bankpolitikájának alakulása, hanem a bennfentes kereskedelem vádjának megalapozottsága. Pontosabban az ehhez nyújtott „belülről jött” segítség. A központi bank vezetője másutt, talán kevesebbért is megbukna. De mi sem jelzi az ország demokráciadeficitjét jobban, mint az, hogy itt elég Orbán Viktor kinyilvánított szimpátiája ahhoz, hogy Matolcsy György a helyén maradhasson. Mert borítékolható, hogy az MNB vezetője, mindenmást célzó követelés ellenére, a helyén marad. Ahogy Matolcsy György biztosnak érezheti a pozícióját, úgy lehet tehát a nyilvános vita másoknak is ignorálható lehetőség a vélemények, kormánycélok ütköztetésére.

A látszólagos tétnélküliségen kívül természetesen egy másik ok is kézenfekvő lehet. Ez pedig Orbán Viktor személyétől, személyiségéből fakad. A 2006-os, emlékezetes vita óta gyakorlatilag komplexus-szerűen kerül minden, a spontaneitásnak akár csak lehetőségével is kecsegtető helyzetet. Elég, ha az ünnepségekre szervezett bértapsolókra, a Békemenet külföldről hívott, szervezett résztvevőire gondolunk. Ezt hétköznapilag hívhatnánk egyszerűen konfliktus-gyávaságnak is. Ami nyilvánvalóan nem ott fog visszaköszönni, hogy ezt terjeszti ki a többi, potenciálisan vitába hívható kormánypárti személyre. Sokkal inkább abban, hogy amennyiben egy helyi politikus, mondjuk egy polgármester bevállal egy vitát, az könnyen eszkalálódhat a belügyminiszter vitába hívásáig. Ott pedig esetleg kérdéssé válhat az, hogy mi a helyzet a gárdamegmozdulások eltűrésével? Valamint, még ki tudja, mi minden. Beleértve azt is, ami már miniszterelnöki kompetencia. Mégpedig a gátőri és pelenkaügyi kérdésektől eltérően valóban miniszterelnöki kompetencia. Orbán Viktor, illetve az őt kiszolgáló kampányszemélyzet, tehát könnyen juthatott egy egyszerű következtetésre a miniszterelnök védelme érdekében. Arra, hogy a legegyszerűbb védelem a viták mindenszinten zajló elutasítása.

Amit pedig nem lehet elutasítani, azt agyon kell hallgatni. Nem véletlen, hogy Gyurcsány Ferenc felhívása a vagyonelszámolásra még egy burkolt anyázást sem ért a Fidesznél. Holott minden más esetben működik a „bukott baloldal” politikusainak akár személyiségi jogok határáig elmenő karakter-rombolása. Ami külön megérne kommunikációszakmai vitát. Nekiszegezve a Fidesz megafonjainak a kérdést, hogy amennyiben a baloldal már bukott, akkor minek ez az energiapocsékolás? Esetleg kiegészítve azzal, hogy amennyiben a Fidesz olyan fenemód szélsőségellenes, akkor miért kezeli szent tehén gyanánt a Jobbik politikusait? Még szélebbre állókról már nem is beszélve. De ilyen vitába aligha szólítható bárki is a Fidesz kommunikáció-ügyi csapatából. Alighanem ezek azok a kérdések, amiktől önerőből is pánikolnak. A végén még nyilvánvalóvá válna ugyanis a korábbi elszólásokból amúgy is kirajzolódó Fidesz-Jobbik-(LMP) tengely.

Ami kapcsán talán nem is a jelenleg köldöknézéséből legjelesebb ellenzék miatt lehet kínos. A kampányfinisben, most éppen névváltással, önesély-rontó nyilvános ellenzéknél ugyanis van egy sokkal ellenzékibb erő is. Az, amelyik adott esetben a kamupártok kamulistáira is nagy ívben tesz. Ráadásul a szárszói elit-szövetségre éppen úgy fütyül, mint az őszödi beszéd körüli műbalhékra. S ez lehet az az erő, ami az ellenzéki pártok, politikusok zömének ténykedése dacára elmozdíthatja Orbán Viktort a hatalomból. Erre legutóbb az ukrán példa mutatta meg a receptet. S ez lehet akár az egyik oka annak is, amiért az a bizonyos belügyes, kommunikációs vitapáros nem igazán jöhet létre. Mert lehet, hogy nem csak a vitáktól félnek, hanem a vitákra kevésbé hajlamos erőktől is.

Andrew_s