Lebukott a Fidesz-Jobbik koalíciókötés?

Furcsa szórakozásnak tűnhet talán a kormánypárt saját honlapját olvasgatni. Pedig igazán megéri néha. S nem is csak kifejezetten a felhőtlen szórakozás okán. Még akkor sem, ha néha kifejezetten mókásnak tűnhetnek a fideszes tudósítások önmagukról. Míg más esetben az okozhat fejtörést, amit talán megírni sem akartak. De azért megüzenik.

Ebből a szempontból a nagytestvér-díjas Zsigó Róbert legutóbbi nyilatkozatai szinte minden igényt kielégítenek. Az is, ahogy a Nőnap tiszteletére sikerült egy kis bajnaizást becsempészni a fideszes kommunikációba. Amivel igazán nem hozott szégyent a nőnapi köszöntés fogadásábólk is párt-hitkérdést képző terézvárosi párttagtársnőjére. De a szóvivő úr legutóbbi, a baloldal kapcsán előadott panaszai sem sokban különböznek ettől a színvonaltalanságtól. Még akkor is, ha féligazságok szintjén azzal akár egyet is lehetne érteni, hogy: „a politika soha nem lehet öncélú, a magyar társadalomnak is arra lenne szüksége, hogy a jobb- és a baloldal között legyen megfelelő párbeszéd, legyenek olyan nemzetstratégiai ügyek, amelyekben egyetértenek, és ezeket együtt képviselik”. A teljes igazság kifejtése azonban a nemzetstratégiai ügyek körének felmérésével kezdődne. Amilyen például lehetne az energetikai fejlesztések kérdése, de ebben a Fidesz meg sem próbálta az egyeztetést. Legutóbb a paksi bővítés kapcsán sem.

Aztán ott lehetne az oktatáspolitika, melyben tényleg jó lenne nemzedékeken átívelő stratégiákról beszélni. Ahogy az egészségügyben, vagy a nyugdíjpolitikában is. De nem igazán rémlik, hogy Selmeczi Gabriella kompromisszumkészséggel eltelve kezdett volna bele a magán-megtakarításokon alapuló nyugdíjak megvédésébe. Kezdve valamennyi parlamenti párt tárgyalóasztalhoz ültetésével. Miközben még emlékezhetünk arra, hogy a fideszes tárgyalókészség legfőbb jele volt, hogy éveken át farokfelvágva csörtettek ki az ülésteremből, ha nem a saját vezérürü rázta a kolompot. De persze ez mit sem von le annak a realitásából, hogy igen, kellett volna a párbeszéd. Amiről hallani sem akartak a háromszáz forintos vizitdíj kapcsán rendezett demagógiaválasztáson. Ugyannak a pártnak a tagjai, amelynek szóvivője a saját arcmásaival díszített plakátokat kamerával figyeltető polgármester. De Zsigó Róbertnek a kampány kapcsán most ezt tolták az orra elé felolvasni. Bízva abban, hogy az emberek talán már emlékezni sem mernek, ha erre a Párt nem ad engedélyt.

De mindez értelemszerűen csak a szóvivői megnyilvánulás érmének csak az egyik oldala. Mondott ő sokkal érdekesebbeket is a panaszáradatban. A felvezetése a zsigói mondandónak imigyen szólott: „Szükség lenne Magyarországon olyan baloldali tömörülésre, akivel a Fidesz részéről együtt lehetne működni, de a mostani ellenzéki erők nem ilyenek”. Ha az 1970-es, 1980-as évekre visszaemlékezve ízlelgetjük ezt a mondatot, akkor nem nehéz észrevenni egy jellegzetes párhuzamot. Amikor a Hazafias Népfront jelölt képviselőket, és arrafele, valamint a szakszervezeteknél fontos szempont volt az együttműködő-készség egy speciális formája. Az, ami gyakorlatilag a Párt-direktívák feltétel nélküli kiszolgálása mellett kelthette a „belső ellenzék” látszatát. A fenti mondatot tehát akár Pozsgay Imre is írhatta volna. De akárki írta, árulkodik a Fidesz demokráciaképéről. Arról, hogy csak az őket nem cáfoló „ellenzék”, meg esetleg a halott ellenzékiség a jó ellenzéki erő. Mindenki más a Sátán küldöttje lehet. Semjén Zsolt talán már izzítja is a disszertációíró golyóstollát.

A Fidesz közleménye szerint a politikus különben a fenti tételt annak a kérdésnek a kapcsán szögezte le, hogy „a baloldal hitelességi válsága segítheti-e a jobboldali kormánykoalíciót”. Amiért a kérdező, de a közleménybe belefogalmazó is megkaphatja az aranygyapjas gumicsont-rend nagydíját. Mert a jelenlegi felállásban mit is tudunk hivatalosan a jobboldalról? Leginkább azt, hogy van egy kormányzó pártszövetség, amelynek jelöltjeiről is a Fidesz-székházban döntöttek. Szó nincs tehát arról, hogy a Fidesz és annak klerikális platformja koalíciót alkotna. A Fidesz-KDNP szövetségen kívül még ott ült a Parlamentben a Jobbik, és léteznek a holdudvarába szerveződött ilyen-olyan pártok, szövetségek, egyletek, és egyebek. Ellenben Fidesz-Jobbik koalíció sem köttetett hivatalosan. S akkor jön ez az önleleplező szöveg. Ami vagy egy már most fennálló Fidesz-Jobbik hallgatólagos koalíciót sejtet, vagy egy, a választások utánra tett ígéreteken alapuló, jövőbelit. Olyat, amire nézve már, legalább egy bizonyos kör tudtával, folyhatnak a legalább informális tárgyalások. Márpedig ez mégis olyan információ lehet, amit nem biztos, hogy szélnek akartak engedni a választások előtt. Különösen annak fényében, hogy a szélsőségesekkel való kapcsolatot folyamatosan tagadják a Fidesz és a kormány környékén.

S tulajdonképpen Zsigó Róbert több újdonságot nem is mondott. Az, hogy a Fidesz által támogatott cég által kiadott Zuschlag-pamfletet promotálta kicsit, az természetes. Az pedig, hogy ismét sikerült bajnaizni egy cseppet, az meg munkaköri elvárás. Új információval az sem szolgál. Csak a hitbéli trollokat eteti.

Andrew_s