A képviselet ugatása nem hallik a T-ig

Érdekes gazdasági növekedésnek néz elébe a magyar távközlési piac valamint a távközlésben is használt eszközök gyártása. A Nokia nem is olyan régen jelentette be, hogy a komáromi gyár pályafutásának vége, mint a botnak. A 2012-es fekete február után. Mostanság pedig az a hír, hogy a Magyar Telekom szabadul meg ezerhétszáz embertől. S ez alighanem csak egy szektora a gazdaságnak, és a beszállítói láncokat is figyelembe véve, szinte csak a jéghegy csücske.

Természetesen lehetne az előbbivel, a Nokia ügyével is foglalkozni, mivel a történet a színfalak mögött nyilván nem olyan egyszerű. Már csak azért sem, mert nyilván nem véletlenül került a Microsoft fennhatósága alá. Mely céggel kapcsolatban szintén röpködnek a különböző előjelű hírek. Habár aligha kell attól tartani, hogy hamarosan csődbe menne. Amitől még persze dönthet úgy a cég, hogy az internetes kapcsolattartás, illetve piac, előretörésével nem feltétlenül kell egy önálló magyar irodát fenntartania. Különösen, mert az ország tulajdonképpen azt a pozícióját is elvesztette, hogy kelet felé EU-s hídfőállás legyen. Ahogy Eötvös Gábor mondaná: „Van mááásik!” De ne fessük az ördögöt a Graphisoft-parki épületek falára. Van elég munkanélküli az országban ördögfestegetés nélkül is. Bár könnyen lehet, hogy az említett technológiai szektorból kirakottak jó eséllyel indulnak a határon túli munkaerő-piaci versenyben is. Akkor pedig velük is tovább kozmetikázhatják Orbanisztán statisztikáit.

Az ördögpingálások helyett tehát ragadjunk vissza a szügyig érő dágványba, amiben a hazai gazdaság száguld. Centiről milliméterre. S ebben a valóságban mégis csak a Magyar Telekomot érintő hír az, ami hírszerű. Még akkor is, ha a különadók miatt talán nem is túl meglepő. Ettől még természetesen a kirúgottaknak semmivel sem lesz jobb. Akármilyen személyes tanácsadást, illetve tréninget ajánl fel a magát nagyvonalúnak önfényező munkáltató. Ahogy nyugodtan „lapozhatunk” az olyan szabványrizsa olvastán is, hogy: „A Magyar Telekom a költségcsökkentő intézkedéstől versenyképességének javítását reméli a globális és hazai távközlési piacot jellemző erős versenyben”. Ezek azok a semmitmondó szöveget, amit egy sajtótájékoztató, vagy hírügynökségi közlemény megfogalmazásával megbízott munkatársnak félálomban is ki kell tudni bocsátani. Magából. A cége nevében.

Az is a bejelentés része, hogy az elbocsátások mintegy két évig fenyegetik, több ütemben a dolgozókat. Ebből persze az is következik, hogy jól megfontolt érdekből tették meg ezt a bejelentést így. A hír hallatán az, aki tud és képes váltani, elmegy még az előtt, hogy kirúgnák. Így aztán az ezerhétszázas létszámcsökkentéshez a végső mérlegben kevesebb felmondólevél fog tartozni. Amely tényt, mint a dolgozókért kiálló magatartást lobogtathat a munkáltató és az érdekképviselet egyaránt. Hogy ez átlátszó és ócska trükk? Az! Mégis alkalmazható. Azt hiszem, ezt bárki megerősítheti, aki hasonló helyzetet átélt, vagy ismer olyanokat, akik érintettjei voltak egy ilyen „humánus” elbocsátási expanziónak. S ezzel el is értünk a közlemény egy másik, szintén inkább a sorok közé bépasszíntott mondandójához. Nevezetesen az érdekképviseletekhez.

Az ember azt várná, álnaiv módon, hogy az érdekképviseletek a dolgozók érdekeit képviselik, és amellett a végsőkig kitartanak. Már csak azért is, mert: „Az érdekképviseletek ugyanakkor azt közölték, hogy nem tartják reálisnak a bejelentett létszámcsökkentés megvalósíthatóságát”. Mert a megmaradó dolgozókat irreálisan túlterheli a rájuk szakadt többletterhelés. De nyilvánvaló, hogy az elbocsátások ellen is fel kell lépniük. Akár az érintettek, akár a maradók érdekében. Aki azonban azt hiszi, hogy a közlemény ezt követően a hozzájárulás megtagadásáról, sztrájkok, bejárat-bojkottok kilátásba helyezéséről szól, az óriási tévedésbe esik pofára. Ahogy a dolgozók is. Az érdekképviseletek közleménye szerint: „a megállapodás aláírását a távozó kollégák részére nyújtott juttatási csomag indokolta”. Tehát aláírták. A kirúgandókat tehát kirúgják, és kapnak egy spulni spárgát egy köcsög mézzel. A maradók pedig nyugodtan meggebedhetnek. Talán az érdekképviseleti kartársak is kaptak egy spulni spárgát. S két csupor mézet.

Amiből az egyik oldalon az következik, hogy az érdekképviselet valójában segget csinált a szájából, és fabatkát sem ér. A kormányzat belső rabszolga-politikájának nagyobb dicsőségére. A másik oldalon pedig az következik ebből, hogy a munkáltatók is pontosan tisztában vannak a valós helyzettel. Az érdekek kirakat-képviselőinek ugatására nyugodtan legyinthetnek. A képviselet ugat, a kirúgás halad

Andrew_s