Kedves ellenzék: pofa súlyba

A Veszprémben lezajlott időközi választásnak alighanem számos tanulsága van és lesz. Levonódván a különböző oldalakon. Igaz ez győztesre és vesztesre egyaránt. A veszteséglista birtokosa akár bűnbakot is nekiállhat keresni. Végső soron a saját soraiban is. A győztes oldalán pedig akár azon is el lehet tűnődni, hogy végső soron ki nyert, és miért.

A Fidesz környékén az első reakciók különben tényleg a tanulságok levonásának irányába próbáltak közelíteni a célkereszttel. A realitás azonban az, hogy ez egy elég nehéz mutatvány lesz. Egy olyan vezetővel a puttonyban, aki számára a világ szinte binárisan oszlik meg a tapsoncok és ellenségek táborára valójában nincs mód a realitások talaján álló tanulságok levonására. Hamarabb fognak eljutni a bűnös kereséséhez, mint a tanulságokhoz. Illetve, a tanulság az lesz, hogy valaki bűnös ebben. Ha más nem, akkor Gyurcsány. Mert csak. Ha mégsem Gyurcsány, akkor Simicska. Most bele úgyis divat lehet belerugni. De itt álljunk is meg egy pillanatra. Simicska Lajos ugyanis tényleg tehet a veszprémi zakóról. Azzal ugyanis, hogy nyílt színen elküldte Orbán Viktort a halál micsodájára, és a kollégiumi közös vakaródzások hangulatát idéző keresetlen jelzővel illette a vezért, valójában előkészítette a veszprémi bukást. Közvetve bár, de tényleg megtette. Azzal, hogy demonstrálta: Orbán nem tévedhetetlen, sérthetetlen, és leszólhatatlan. Azok számára, akik számára Orbán maga volt mindezek nimbusza, komoly cseréptörés lehetett Simicska fellépése. Még akkor is, ha különben kis míves cserépedényke maga is. A csalódottak pedig otthon maradtak. A vereség pedig tovább rombolja Orbán nimbuszát.

A győztes oldalán Kész Zoltán nyilvánvalóan nyert. Független jelöltként nyert. Ami egyben nem csak azt jelenti, hogy a Fidesz zakót kapott, hanem tulajdonképpen azt is, hogy a mai magyar közpolitikai pártok összességükben zakót kaptak. Még akkor is, ha egyes pártok kiálltak a független jelölt mellett, míg mások kiálltak a független jelöltet támogató pártokkal szemben. A független jelölt győzelme érzékeny barométerként jelzi, hogy az embereknek alapvetően több garnitúra hótaposójuk van tele az egymással marakodó, de kétségesen karitatív célok megvalósítására felkerekedett pártügyi mozgalmárokkal. Azt is hallani az elemzések nyomán, hogy a Jobbik lehet pártszinten a legnagyobb haszonélvezője ennek a globális párt-elutasításnak. Amiben nem kis szerepe lehet annak, hogy az általuk felvetett kérdésekre, a féligazságokon alapuló, kirekesztő, és előítéletes szólamaikra nincs valósan alternatív válasz. Mert az a fajta válasz, amit nem lehet egy krimóasztalra könyökölve, két sör után is felfogni, az nem válasz. Aki azt hiszi, hogy az a tömeg, amely tagjainak kilóg a feneke a nadrágból, a cizellákra, az akadémikusi szintekre, és a filozofikus bölcseletekre kíváncsi, az sörnél sokkal keményebb szerrel tekergeti kifele az agytekervényeit. Mondjuk Arisztotelésszel. De Freudig már nem biztos, hogy elmerészkedik. Távolabb már biztosan nem. Mert akkor mégis szembe kellene nézni pár dologgal. Talán még egy tükörrel is. Azt a kínt meg mégsem kívánhatjuk egy egyszerű politikusnak. Az ellenzékieknek sem.

Önkínzásból meg eszük ágában sincs ilyen messzire vetemedni. Akkor ugyanis azt is meglátnák, amit már emlegettem. Veszprémben a pártok általában, és a pártjelöltek állítása, mint koncepció kapott zakót. Visszaigazolva különben azt, amin a civilnek mondott politikai mozgalmak is időről időre feltűznek a zászlóra. Függetlenül attól, hogy aztán az említett zászló árnyékát mennyire sikerül megtölteni tartalommal. A tartalom minőségét illetően pedig nemkülönben lehetnek fenntartásaink. Ezzel kapcsolatban, visszaolvashatóan, legalább annyira szkeptikus vagyok, mint az LMP ellenzékiségével kapcsolatban. A zászlón lebegő lózungok azonban annyiban igazak, hogy a népnek, mint állampolgári összletnek tényleg bejön a pártoktól független politikai jelölt. Nem feledve, hogy egy helyi érdek képviseletére is választott képviselő, vagy akár polgármester esetében természetesebb állapot a pártfüggetlen, helyben megszólítható és lebarmolható jelölt, mint a számonkérhetetlen lojalitás-lovag.

Amikor tehát az ellenzéknek önállított pártok esetleg elkezdik verni a mellüket Veszprém kapcsán, akkor jó lenne, ha csak néhány hangadónak eszébe jutna: ők is buktak. Tehát a melldöngetés hangerejét lehet kicsit lejjebb tekerni. Ellenkező esetben sajnos azt kell megállapítani, hogy a veszprémi időközi választás üzenetét nem sikerült megértenie az ellenzéki pártoknak. Ahogy a tapolcai jelölés kapcsán ez a meg nem értés az MSZP részéről már szinte biztos.

Andrew_s