 |
1990-ben voltak valami választások
Magyarországon. Most hirtelen tekintsünk el azoktól a körülményektől, melyek
megelőzték ezt a választást. Ahogy attól is, hogy egy olyan kerekasztal
készítette elő, mellyel kapcsolatban legalább annyi kérdés merült fel az évek
során, amelyet megválaszoltak a politikusok. Az azonban kétségtelen, hogy
érdemes megemlékezni arról a korszakról.
Erre a következtetésre juthatott a vezérkar
is, mert az erre emlékező konferencia színhelyeként igen exkluzív
konferenciatermet jelöltek ki. A Parlament Felsőházi termét. Talán bízva abban,
hogy a sámángyűlésnek is helyet biztosító épület, amely annyi marhaságot
meghallgatott már, ettől a konferenciától sem fog összedőlni. Még akkor sem, ha
a szervezők közt üdvözölhetjük a rasszista idegenrendészeti tömeggyilkosságok
védnökének intézetét, a Veritas Történetkutató Intézet is. Mely intézet
nyitóoldalán konferencia beharangozóját különben a „Sportemberek a fronton –
sport a hátországban” cím alatt olvashatjuk. Talán nem is annyira véletlenül,
mert a választási emlékülés egyik főszónoka nem más, mint a hazai
stadionépítési mozgalom kormányzati főszónoka. Orbán Viktor miniszterelnök. A
történészek, illetve Boross Péter mellett. S alig lennék meglepve, ha a
felszólaló történészek számára egy téma tilalmasnak lenne jelölve.
Nevezetesen az, hogy az ellenzékinak
állított, de inkább Pozsgay keze nyomán megszületett kerekasztal-tárgyalások
során, és még jó darabig Orbán Viktor, illetve a Fidesz még igencsak
liberálisnak állította be magát. S szó nem volt arról, hogy konzervatív,
vallási alapon szervezett, álszekularizált országot szeretne berendezni az itt
lakóknak. Feudális hűbérrendszerrel, és államilag biztosított, törvényileg
garantált baksissal a haveroknak. No meg alamizsnával a népnek. Azért persze
van ennek függvényében is valami pikáns abban, hogy „Orbán
Viktor szerint azonban ma van elegendő felhatalmazásuk, erejük ahhoz, hogy
valóra váltsák a polgári Magyarország programját”. Ugyanis vagy akkor,
vagy most nem fejtegette le az igazság minden rétegét történelmi hűség
érdekében. Habár az is elképzelhető, hogy se most, sem akkor nem tette. Mert az
igazság másutt van. Mindig ott, ahol az alapvetően felelősségpánikos, és
egyedül a hatalom megszerzését célnak látó személyiség látni akarja. Mint az a
gyermek, akinek az éppen frissen kitalált valóságverzió az abszolút igazság.
Csak ugyebár egy miniszterelnöknek érdemes előbb felnőni. Legalább a feladathoz.
Arról, hogy kormányfő polgári Magyarország
25 éve megálmodott berendezését nevezte a következő három év tétjének és
feladatának egy másik ország-korszak juthat eszünkbe. Az a jó néhány évtized,
amikor folyamatosan rakták le a szocializmus alapjait, és minden egyes
tervidőszakban elmesélték, hogy a következő végére már akkora lesz a
szocializmus, mint ide a Tűzföld. Talán csak a véletlen okozta áthallás, hogy
annak idején is emlegettek három éves terveket. Az ötéves tervek mellett. De,
szinte „természetesen” erről az áthallásról nem tett említést. Holott egykori
KISZ-funkcionáriusként akár hallhatott is a terv-időszakokról. Mert azért érdemes
a nagy polgárias, vagy nagypolgárias, komplexusok közepette nem elfelejteni,
hogy az egy pártra jutó „komcsik” aránya a Fidesz-KDNP komplexben semmivel nem
kisebb, mint az ellenzékben. De az sem kizárt, hogy nagyobb. Már akkor, ha a
jelenleg a hatalom arcait nézzük. A főkomcsizó főházmesterrel, Kövér Lászlóval
az élen.
Abban a kijelentésben azonban lehet valami,
hogy 2010-re a többség a rendszerváltás vesztesének érezte már magát. A
mindennapokra körbetekintve azonban ez nyugodtan extrapolálható azzal, hogy: „s
ez napjainkra semmit nem változott, csak súlyosbodott”. A vesztességeket, egy
szűk, a saját túlélését a gazdasági szférákon keresztül is bebiztosító hatalmi
oligarchián kívül ugyanis mindenki a bőrén érezheti. Amikor közrabszolgaként
kénytelen túlélni a mindennapokat, amikor a családtagjai az ország elhagyására
kényszerülnek, amikor a gyermekei oktatását a szétverten központosított
szellemi esztergapad (nem) látja el, amikor Audiból
kiszállva osztanak malacot a kormányzati segédlettel is elszegényített
embereknek. Az utóbbit különben Hegedüs Zsuzsa miniszterelnöki főtanácsadó, az
általa vezetett Minden Gyerek Lakjon Jól Alapítvány nevében hajtotta végre.
Mely alapítványi név nem véletlen. A nagy vesztesek a gyermekek, akik éhezése
pusztán rossz szokás a KDNP egyik főbivalya szerint.
A veszteség-jelentés tehát, teljesen igaz.
Csak éppen nem enyhült, hanem súlyosbodott az utóbbi években. Nem is csak
annyiban, hogy kevesebb jut az anyagiakból. Az sokkal inkább megalázó, hogy az
orbáni propagandagépezett pontosan azt a gyakorlatot folytatja, ami mindennél
jobban leleplezi a hatalom valós természetét. Ahogy Észak-Koreában, vagy annak
idején Romániában, úgy Orbániában is heves és kiparancsolt tömegektől elvárt a
taps mindehhez. Ha nem megy, akkor ünnepségre kivezényelni szándékozott
iskolásokkal. Az utóbbi időben az óvodától újjáélesztett kultusz-neveléssel. Bűnbakkeresésekkel,
és bűnbakképzéssel. Megtalálva minden bajok okát a szegényekben, a
külföldiekben, a bevándorlókban, vagy éppen a kivándorlókban. Esetleg a
belföldiekben, ha azok nem tapsolnak elég hangosan. Az utóbbi kategóriába
tartozik alighanem az, hogy ismét előkerült az őszödi beszéd témája.
Amiről azért érdemes tudni, hogy nem
manapság, hanem közel kilenc éve hangzott el. Ha tehát a regnáló miniszterelnök
még ebben bármi olyan témát lát, ami mintegy legitimálja a cselekedeteit,
kiszólásait, akkor nagy baj van. Olyan, amiről leginkább talán az orvosi kamara
egyes tagjai tudhatnának érdemben szólni. Ha mernek. Bár az országgal, s mindannyiunkkal
is. Hogy hagyja, hogy hagyjuk.
Andrew_s
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése