Volt egyszer egy Kertészeti Egyetem

S igen! Tegye fel a kezét az, aki meglepődött a híren: Balog Zoltán aláírta azt a papírt, amit elé tettek a Budapesti Corvinus Egyetem (BCE) feldarabolásáról. Alkalmasint az egyetemi szenátus tiltakozása, és az egyetemi polgárok két napos tüntetése ellenére. Amivel két dolog nyilvánvalóan igazolódott, s amely aktus a jelenlegi hatalmi arroganciát ismerve figyelmeztető jel lehet a teljes magyar felsőoktatásnak.

Az említett két tényező egyik teljesen nyilvánvaló. Az, hogy a felsőoktatásért felelős állami vezetés a legnagyobb ívben fütyül az egyetemek önállóságára, az egyetem szakmai vezetésének állásfoglalására, illetve a szakmaiságra általában. Közös gyökérként ehhez talán a hatalmi gyökerek hatalmi arroganciáját lehetne megnevezni. Azt a szemléletet, ami egy hatalmi döntés meghozatalát követően keresztül képes verni a döntést bármi áron. S mint azt annak idején maga az államtitkár ismerte el: minden előzetes tájékozódástól és hatástanulmánytól szűzen. Talán abból kiindulva, hogy „szűz kéz nyer”. Vagy még inkább abból, hogy az idiótákat a primitív törzsek szentként tisztelik. Rejtő Jenő, illetve Nagy Károly ponyváiban. Habár a Nagy Pannon Turul-törzs esetében is lehet ebben valami. Vezetésre teljesen alkalmatlan, komplexusoktól gyötört figurák körül ugrálnak tapsolva a hívek. Hétköznapi szentként tisztelve a hordón álló önjelölt vezéreket. Nagyokat és kicsiket. Keresve a kegyüket.

Annyira, hogy azért egyetemeket is szó nélkül beáldoznak. Most éppen a Kertészeti, majd Kertészeti és Élelmiszeripari Egyetemet. Azt az egyetemet, mely évszázados múlttal, és évszázados önálló múlttal szolgálta a mezőgazdaság egy igen speciális ágazatát. Amikor tehát olyan mondatok olvashatók a tudósításokban, hogy „A három budai kart (ismertebb nevén a kertészeti egyetemet)...”, akkor a tudósítói jó szándék elismerése mellett is felmerül a tudatlanság gyanúja. A tudósítónál. Mert annak idején a BCE kebelezett be egy teljes egyetemet. Aligha mentesen minden kormányzati segédlettől. Mert akkor, az akkori rektornak talán pont ez a bokréta hiányzott a kalapja mellől. S a Kertészeti Egyetem akkori vezetésének a lobby-ereje nem tette lehetővé a beolvasztás kivédését. Vagy esetleg úgy gondolták, hogy a BCE elég jó „név” ahhoz, elviseljék az önállóság elvesztését. Esetleg, mert a vezetők is emberek, az éppen aktuális érdek úgy kívánta.

A jelen BCE-aprózással kapcsolatban igazolódott másik tényező különben szintén a BCE vezetésével kapcsolatos. Lehetne azt hinni, hogy Rostoványi Zsolt személyes lobby-ereje kevés volt megelőzni a szétdarabolást. Ez az állítás akkor lenne hiteles, ha a rektor részéről egy minden követ megmozgató, a közvélemény minden rétegét elérni próbáló tiltakozás, és egy egyidejű, nyilvános vitáktól sem mentes érdemi lépéssorozatot láttunk volna. Ezzel szemben a rektor viselkedését legjellemzőbben azzal lehetne jellemezni, hogy „sunnyogott”. Szó nem esett erőteljes tiltakozásról, a hallgatókkal közösen szervezett tüntetésekről, nyilvános, a szétdarabolást szakmailag is ellenző beadványokról. Mert lehet ugyan, hogy Rostoványi Zsolt elbukott volna mindezek dacára, de egyenes gerincű, felemelt fejű, az egyetemért kiállni képes vezetőként ismerhettük volna meg. Azzal ellentétben, hogy vidáman pergő nyelvvel tisztítja a hatalmi tényezőnek véltek ősszáját, és eközben maga is vidáman pörgő bojtot játszik egy erigált „alkatrészen”. A rektor tehát nem elbukott egy tisztes csatában az arrogáns hatalommal, hanem megbukott morálisan a semmittevők foteljében tespedve.

Az említett két tényező, a hatalom mindenen átgyalogló lépése valószínűleg nem jöhetett volna létre a rektor szervilizmusa nélkül. Ennyire ellenállás nélkül szinte biztosan nem. Amely utóbbiban talán szerepet kapott az is, hogy a rektor kapott valami ígéretet egy új karra, vagy mi. S szinte biztosan megsimogatták a buksiját. Azzal, hogy: maradhatsz a helyeden Zsoltika, és ha elbukál, majd keresünk neked szép puha bársonyszéket. S hogy mi lesz a Kertészetivel? Ki a fenét érdekli? Balog Zoltánt nyilván nem. A minisztérium bürokreténjeit sem. Legfeljebb csak addig a szintig, hogy mikor, és kinek lehet majd kimérni az Arborétumot. S még csak azt sem lehet felhozni mentségül senkinek, hogy márkaértékben beállt volna bármilyen növekedés. A BCE legalább egy nemzetközileg elég jól jegyzett márka. A gödöllői agrárt pedig már akkor sem tartották a szakma csúcsának, mielőtt utolérte volna a felsőoktatás általános szakizgatási recessziója. A BCE rektorát tehát még az sem menti, hogy a jobb szakmai kilátások reményével bocsátotta útjára a Kertészeti Egyetemet.

Azért persze még lehet, hogy beteljesedik az, ami már korábban is felmerült. Az, hogy hamarosan gratulálhatunk Rostoványi Zsolt államtitkár úrnak államtitkári kinevezéséhez. A gerince már hiányzik hozzá. Ahogy az már csak elvárt arrafele.

Andrew_s