Demagógisztáni napló: Választási ketyereügynökség

A népszavazások kapcsán a jelenség egyik olvasata, hogy ne zavarjuk az országot a békétlen fasizálódásban. A változatosság változatos. Gyönyörködjön benne Goebbels és Himmler szelleme. De azért még változatos. Elsőre. Aztán, amikor a most közönyösek kerülnek a névsorra, már nem annyira. Addig viszont élhetnek az ostobasághoz való emberi jogaikkal.

Azon az úton, amelyre a kopaszok lökték az országot, lassan máshoz úgysem lesz jog. Próbálva. Németországban. A múlt században. Egyébként nem is most lökték az országot, és nem is a kopaszok. Erőszakos, mások nyomorából, megalázásából erőt merítő, és a gyengébbek megtaposásával a saját kisebbrendűségi nyomorukat enyhíteni vágyó hominidákkal tele a történelem. Innen tudható, hogy ezek a csökötten szocializáltak alapvetően egy valamiben mutatnak sorsközösséget. A végtelen gyávaságban. Nem véletlen, hogy előfordulásuk legtöbbször csoportos, és olyan korszakokban gyakoribb, ahol a hatalom hallgatólagos, vagy tevőleges támogatását bírják. Tehát: még véletlenül sem kockáztatják, hogy hatékonyan, erőarányosan fellépnek ellenük. Jól látszott ez a gárdacsökevények Pintér-legényekkel felügyelt eskütételén éppen úgy, mint legutóbb a NER demokrácia-flepnijénél.

Mert, mint kiderült, azért megjelentek a rend őrei az NVI-nél. Ott meghallgatták a Pálffy Ilonát a Nemzeti Választási Iroda vezetőjét, majd távoztak. Különben igazságtalan vagyok, azt hiszem. Nagy lehetett annak a parancsnoknak a dilemmája, aki ott felelősen döntött. Az egyik oldalon ott állt a nyilvánvalóan fenyegető tömegalkotásra alkalmas kopaszok bandája. A másik oldalon pedig az iroda felkent vezetője, aki szerint nincs ott semmi látnivaló. Középen meg nyilvánvalóan nem folyt vér. A feje felett meg ott voltak a korábbi tapasztalatok, amelyek alapján nem kell okvetlenül erősködni a kopaszokhoz hasonló társasággal. Elvégre a Fidesz-székháznál is hasonló szellemi kvalitással sorakoztak fel a véderők. Meg aztán Kubatov mégis csak a Fidesz pártigazgatója. Még akkor is, ha az embereinek semmi közük hozzá. A Fidesz szerint. Meg aztán a kopaszok mégis csak egy Fidesz-támolygatta polgármester feleségét segítették. S azért mégis ott volt Pálffy Ilona, aki szerint nincs ott semmi.

Pálffy Ilona szerint meg minden rendben volt. Elvégre ő többször is szólt, hogy a blokkolóóra, az blokkolóóra, és mindenkinek hozzá kell tudni férnie. Tulajdonképpen Nyakó a hibás, amiért nem lökdöste félre a kopaszokat. Pálffy Ilona világért sem felel semmiért. Az irodája jogszerű működéséért sem talán. Elvégre miért pont azért felelne. Azért persze pár kérdésre érdekelne a válasza. Arra például, hogy megpróbálta-e személyesen megtudakolni a kopaszoktól, hogy akarnak-e blokkolni? S amennyiben kiderült, hogy nem, akkor elküldte-e őket? Ha ugyanis nem kérdezte meg őket, el sem küldte őket, és kopaszék mégsem blokkoltak, akkor az iroda vezetője nemhogy minden tőle telhetőt nem tett meg, de alapvetően a minimumot sem tette meg. Az nem kifogás, hogy gyáva volt megkérdezni! Neki hivatalból kötelessége az iroda működését biztosítani. Valószínűbb tehát, hogy pontosan tudta: ha megkérdezi, rögtön lett volna látnivalója a rendőröknek. Az egészen antidemokratikus feltételezés pedig az lenne, hogy megfelelő helyről származó pontos információja is lehetett: ne kérdezzen, és tovább marad irodavezető. De ez csak feltételezés, és így tételezzük fel, hogy a jelen vezetés a lehető legjobb, legszebb és legdemokratikusabb vezetése az NVI-nek. Mióta a világra tojta a húsvéti nyuszi.

Aztán persze ott lenne az a pusztán magánemberi kérdés, hogy mit reagálna akkor, ha egy kormányhivatalnál, ahol ügyet intézni megjelenik, néhányan serényen félrelökdösik. S egészen az ügyfélfogadás végéig nem engedik oda. Akkor meg közlik vele, hogy így járt, meg van előzve, húzzon el, de serényen. Ne balhézzon, hanem tiplizzen. Alighanem rögtön kiágaskodna Ilonkánkból a hivatalvezető. Mert rá is érvényes: gyávaként csak akkor bátor, ha a hatalmat maga mögött érzi. A tömegben bátor kopaszokkal tehát szinte biztosan megtalálta a hangot. Már csak azért is, mert hallgatólagosan legalább de egy gazdát szolgálnak. A letagadott kapcsolatoktól függetlenül. Szellemiségükben akkor is közös a gazda, ha az életben nem látta egyikük sem Orbán Viktort. Aki egy egész országon éli ki a gyermekként kapott pofonokat, és a fociöltözőben elszenvedett verítékszagú összehasonlítások hatását.

Mert azért számos hatalmi ténykedést nehéz másként értékelni, mint egy végtelenül gyáva, felelősségpánikos emberi senki hatalmi ámokfutását. Egyfajta dinasztiaalapítási felhanggal. Bízva abban, hogy legalább a lefizetett rokonság, nem köp ki a háta mögött. Talán még a veje sem. De addig is, tart egy kis népszavazást. Vajon őt hány kopasz segítette blokkolni? Különben egy sem. Neki ez alanyi jogon jár. A blokkolás. Mindent, ami a hatalmi szeszélyét veszélyeztetné. De különben is. Orbánt nem a kopaszok, hanem a TEK kísérné, ha blokkolhatnékja támadna. De az is lehet, hogy Pálffy elvtársnője maga vinné el a blokkoló ketyerét hozzá. Akár Felcsútra is, ha ő fő sötétsége úgy kívánja. Fényeskedjen neki Tiborcz közvilágítása.

Andrew_s