Váci rektorátus - reloaded

„Csalással szerezte doktoriját a rektornő?” A kérdés egy, a Népszava oldalán megjelent, és a Gépnarancs oldalára is átvett írás címe. Szólni, közvetlenül a Fülöpné Erdő Mária rektorságáról szól, aki a váci Apor Vilmos Katolikus Főiskola (AVKF) jelenlegi rektora. Pontosabban a rektor doktorijáról. Azonban nem csak arról. S még csak nem is egy jelentősen új felvetésről.

A történet ugyanis közel három éve kezdődött. 2013. decemberében. Amikor megírtam a „Rektori trehányság-felelősség” címmel (Gépnarancsra is átvéve), hogy a rektorasszony doktorija körül több a kérdés, mint amennyi a nyilvánosan elérhető források alapján megválaszolható. Beleértve a védés helyének, nyelvkészletének furcsaságait is. De azt is, hogy maga a dolgozat nem igazán elérhető. Holott nem tűnt akkor sem, és azóta sem olyannak a címe alapján, mint amely az atomrombolás legújabb vegyi receptjét taglalja. Válasz, akkor nem érkezett az írásra. Sem Vácról, sem a szlovákiai Rózsahegyi Katolikus Egyetemről. Az utóbbiról talán azért, mert nem olvasták az írást. Van ez így. Ahogy akkor még inkább csak furcsaságnak tűnt, hogy valaki a saját doktoriját ne szerepeltesse a publikációi között. Miközben az már akkor is világos volt: egyetlen olyan publikációval, amely a dolgozat témájával kapcsolatos a legritkább esetben lehet doktorit védeni. Különösen, ha az nem is egy tudományos dolgozat, hanem „csak” egy előadás. S persze kár lenne tagadni, hogy az akkori utánanézést egy másik írás motiválta, mely egy hallgató, a váci főiskolán dívó homofób szemlélettel kapcsolatos, nyílt levele volt.

Pár nappal az említett írást követte egy másik, melyben inkább azokat a szempontokat próbáltam összeszedni, melyek általánosabb tanulságokat, kérdéseket vetnek fel. „Disszertáció, Szakdolgozat, Morál” címen (GN még ugyanaznap, 2013. december 17). Az abban összefoglalt előzményeket tekintve:

„

• Az említett forráshiány részben arra vonatkozik, hogy a dolgozat egyrészt nem megtekinthető, és a tényleges megvédéséről kevés adat áll rendelkezésre;
• Ugyanígy nem sikerült közvetlen adatot találni a dolgozat nyelvére, védésének körülményeire;
• Még a címét is csak közvetve, az azt bíráló egyik professzor munkásságából sikerült megtudni;
• A cím alapján vélelmezett témájából a rektorasszony egyetlen előadást tartott, ami igencsak soványka tudományos, publikációs alapnak tűnik egy phd-dolgozathoz;

”

Alkalmasint nem feledkezve meg arról sem, hogy a főiskola több olyan témát írt ki a hallgatók számára a szakdolgozatokhoz, melyek kapcsolódnak az említett doktori akkor – majd három éve – vélt témájához. Akkor is felvetve néhány morális kérdést. Azt például, hogy egy tanszékvezető, tanszéki munkatárs, egyetemi tisztségviselő „mennyiben használhatja fel, gyakorlatilag ingyenmunkásként, a diákot a saját tudományos pályafutásának egyengetésére”. De azt is, hogy „kié a diák eredménye, mennyire használható fel szabadon”. Még akkor is, ha a diákság nagy része természetesnek, vagy akár kitüntetésnek érzi azt, hogy a tanára esetleg plagizál tőle. A válaszok tehát azóta sem változtak: „semennyire”, „a diáké”, és „semennyire”. Függetlenül attól, hogy a az ártatlanság vélelme alapján nem állítható a váci rektorasszony doktorijának diák-eredete. A felsőoktatásban, sajnos, korántsem lenne kirívó, hogy a diákkal végeztetik el az irodalmazást, a tényleges, és munkaigényes kísérleti munkát.

Erre a 2013. decemberében közzétett írásra, némi késedelemmel, de már érkezett reakció. A Gépnarancs oldalán 2014. július 27 –én délután jelent meg dr. Rostás Rita nyílt levele (itt a Gondolatvilágban blogon szintén közzé téve, a történet „kerekségének” érdekében). Mely nyílt levél különben nem nevesíti Fülöpné Erdő Máriát. Noha a körülmények alapján azért nem volt nehéz beilleszteni a mozaikba a váci rektorasszonyt. Az tehát, amiről most a Népszava oldalán olvashatunk, az korántsem egy új, és a médiába, előzmény nélkül, most berobbant eseménysorozat egyik lépése. Még akkor sem, kétségtelen előrelépés az, hogy az „alapvető jogok biztosa most arra szólította fel az oktatásért is felelős minisztert, adjon érdemi tájékoztatást”. Azt követően, hogy az AVKF egykori rektorhelyettese, dr. Rostás Rita megkereste Székely Lászlót az ügyben. Aki, 2014-ben egyébként jelezte, hogy nyílt levelével több fórumot is meg fog keresni. Így részéről azt tette, amit ígért. Beleértve azt is, hogy üti a vasat, amíg elmehet.

Ebben tehát sok furcsaságot nem találunk. Abban találhatnánk, hogy a Népszava oldalán a média-előzmények említése szóba sem kerül. Akár csak egy internetes link formájában. De, ismerve a hazai sajtó számos „termékét”, az égből pottyant gondolatok látszatának preferálását, ebben sincs semmi szokatlan. Sajnos. Ismerve a jelenkor kádári nosztalgia-világát azt sem furcsálhatjuk, ha egy kormányhű bíboros húgát nem függesztették fel már a három éve a körülmények kivizsgálásáig. A különbség csak az, hogy akkor az MSZMP és a Hazafias Népfront kádereinek rokonsága élvezett kiemelt pozíciót. Akkora nagy ügy? S akkora nagy különbség?

Andrew_s