2016. november 12., szombat

Molotov és Ribbentrop újratöltve?

Még mindig Amerika és még mindig Trump. A világban is. De érthetően. A csengőgombbal játszadozó óvódás lehet idegesítő, és zene esetén akár megtapsolandó is. Az atomorgonista esetében nem biztos, hogy megéli a végjátékot az, aki a játékos színpadra lépésekor tapsolt. De nyilvánvaló, hogy a hurrápesszimista forgatókönyvön kívül is van élet.

Ahogy Orbán szerint az Európai Unión kívül is van élet. Ami kétségtelen. De azért ennek kapcsán lehet, hogy érdemes lenne megkérdeznie a magyar államalapítás körül serte-pertélőket, hogy miért akartak betagozódni az akkori fősodorba. Ha tetszik, akkor abba a birodalomba, amit ideológiai alapon szerveztek, és ma a „keresztény európai hagyomány” címkével ellátott mítoszként villog a miniszterelnök fejében. Már az, amit megjegyezni képes volt a történelemből. Amely alapján világos, hogy évszázadokig állt fenn a lokális civódásokon felülemelkedett, a valláson alapuló kvázibirodalom. S lehet természetesen hivatkozni az akkori nemzetállamok létére. Természetesen joggal lehet rájuk hivatkozni. De azt, hogy ezeknek mekkora önálló erejük volt a valósan birodalomszervező erővel szemben, annak javasolható talán a Canossa-járással kapcsolatos szócikket a történelemkönyvből. IV. Henrik német király kezében szinte biztosan komoly hatalom összpontosult, és tehetségtelen sem igen lehetett, ha később német-római császárrá válhatott. A hatalma biztosításához pedig, ellenpápa állításával pontosan ahhoz az ideológiához volt kénytelen alkalmazkodni, ami igen komoly váza volt az akkori Európának.

Azóta persze, ahogy a 1782-es fordulópont is jelezte, változott a világ. Azért az említettek felett lehet nosztalgiázni. S szintén lehet a nagy múlt képével házalni. De azért valószínűleg inkább a nagy jelen építése, és a nagy jövő alapjainak lerakása viszi előbbre a világot. Amelyre még az egyházi irányítás alatti Európában is igaz volt: erőforrások nélkül nem működik. Nem véletlen, hogy az egyház nagyon sokáig védte az egyik legjelentősebb erőforrást. A tudományt, az emberek képzésének monopóliumát. Azonban a világ valós sémájában a vallásnak, a jelek szerint nincs helye (lásd még – Asimov, I: Alapítvány). De ettől még a gondolkodó, innovatív elme még mindig nagyon komoly és értékes erőforrás. Ezért vezethet nagyon könnyedén hanyatláshoz az, hogy a gazdasági exodus kormánya százezrek kényszerít távozásra az országból. S ezért nem véletlen az, hogy ahol erre pénz van, de az iskolarendszer megfeneklett, ott nagy a felvevő piaca ezeknek az embereknek. Márpedig az USA jelenleg igen jelentős vásárló ezen az erőforrás-piacon.

Van azonban egy szépséghibája is ennek az agyvásárlásnak arrafele. Az, hogy a technológiai ipar, ahol a legnagyobb kereslet van az innovatív fejek iránt, olyan pénzből gazdálkodik, amely nem biztosan belföldi forrás. Egyes pletykák szerint igen komoly szaúdi, illetve kínai forrás van lekötve az USA-ban. Más pletykák szerint talán mások. De egy pillanatra üljünk fel az előbb említett híreszteléseknek. Ebben az esetben adott egy kétségtelenül birodalmi ambíciókkal rendelkező ország, amely „belülről” különben éppen olyan államszövetségnek tekinthető, amivé Európa is válhatna, illetve lehetett annak idején a pápai székhelyről nézve. De ezt most hagyjuk. Maradjunk az említett proto-birodalomnál. A szellemi erőforrások tekintetében erősen kitett, mert a szellemi tömegtermeléshez van pénz, de a tömegtermelés, a sablonelvű oktatás, nem kedvez a „szabályszegő” új gondolatokat hordozók kinevelésének. Ha emellé a gazdaság is kitett, akkor a birodalmi váz igencsak sérülékeny lehet.

Erre az érthető válaszok egyike egy nagyobb rendszer kialakítása, ha tetszik egy globális rendszerben való gondolkodás. Amit, ha akkor még lesz, a világ valószínűleg úgyis kikényszerít. Ez azonban több generációs program. Nem egy egoista császárnak való. Marad a kitettség csökkentésére a bezárkózás. Legalább is kezdetben és a retorika terén. Ez nagyon szimpatikus lehet azoknak, akik szerint galádság, hogy annyira függjenek a külföldiektől, amennyire függnek. A lekötött forrásokat lehet például államosítani, és a bevándorlást le lehet állítani. Ami ugyan stagnáláshoz, illetve hanyatláshoz vezethet, de ennek nyilvánvalóvá válásához idő kell. Addig nagyon látványos retorikához, és látszateredményekhez is vezethet. Az erőforrások fogytával azonban törvényszerűen megindul az expanzió. Ha nagyon erős nacionalizmuson alapul a retorika, akkor a határok, piacok visszanyitása nem feltétlenül megy. Marad az, hogy a határokat kell odébb meghúzni, illetve a belsőket, egyfajta hadigazdaságra, a meglevő erőforrások központi elosztására hivatkozva, gyakorlatilag eltörölni.

A külső expanziót nyilvánvalóan a hasonló potenciállal rendelkező erők egyensúlyban tarthatják. Európa területén azonban ilyen koncentráció jelenleg nem működik. Az USE ellen ágálóknak, a nemzeti nacionalistáknak, a mikrobirodalmak lokálkirályainak köszönhetően, egy darabig valószínűleg nem is lesz. Ellenben keletebbre van. Nem véletlen, hogy vitathatóan ellentétes csak a Putyin-Trump viszony. Így nagyon is reális lehet egy nagy kiegyezés az európai területekre a két birodalmi gócpont között. Ha valaki belelapoz a történelemkönyvbe, akkor ez sem lenne nagyon új jelenség. Annak idején is léteztek egyfajta meg nem támadási szövetségek, amelyeket nem egy esetben családi szálakkal, uralkodói házasságokkal erősítettek meg. Később az érdekszférákra osztáshoz már elég volt szerződéseket írni. Ezügyben elég ismert az a megállapodás, melyet Vjacseszlav Mihajlovics Molotov szovjet és Joachim von Ribbentrop német külügyminiszterek jegyzetek. S amely végső soron két birodalmi ambíciót tápláló vezér, illetve ország között jött létre. Nem ki időhúzási szándékkal. A későbbi hatása ismert.

Azt nem tudjuk, hogy annak idején hányan tapsoltak a Molotov–Ribbentrop-paktumnak. Azt sem, hogy a tapsolók közül hányan élték túl a II. világháborút. Ahogy arról is csak elképzeléseink lehetnek, hogy milyen lenne ma Európa térképe, ha nem a végjátékban, és nem Hirosima, illetve Nagaszaki válik kísérleti hatásbemutató tereppé, hanem már 1939-ben, mondjuk, Varsó és Budapest.

Andrew_s

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése