Mindenkinek a Momentumát

A Momentum párttá alakulásának alkalmából mondottak alapján tulajdonképpen kár is lehetne több szót vesztegetni a Momentum Mozgalomra. Ameddig részleteiben ki nem fejtik a programjukat. Amelynek késleltetése annyit minden esetre ér, hogy a hívek és csodavárók addig mondogathatják: mindenki legyen türelemmel és bizalommal. A Momentum részéről meg igyekezhetnek nagyokat mondani. Addig sem kérdezi senki őket a részletekről.

Valami ilyesmi lehetett talán az is, amikor a most már pártelnökként nyilatkozó Fekete-Győr András ismét beszólt az egész politikai bagázsnak. Nagyjából azt, hogy mindenki idióta, csak ők és talán még Karácsony Gergely a helikopterek. Az utóbbi természetesen leginkább akkor, ha momentumos lesz idővel. Ha ezt összevetjük azzal, hogy a párttá alakuláskor egy menetben vette semmibe mind a jobb-, mind a baloldali értékrendet vallókat, igazán szép teljesítményt tudhat magának a frissen alakult párt. Nem abban, hogy felbosszantott sündisznót játszik. Sokkal inkább abban, hogy pompásan mondják fel az orbanista leckét: minél gyorsabban éket kell verni az emberek közé. Azért Karácsony helyében lehet, hogy ki kérném magamnak a nyílt szembeállítási kísérletet. Hacsak nincs valami tényleges háttér-megállapodás máris a politikus és a Momentum között. Miközben nyilvánvalóan nem lesz megállapodás egyhamar a DK és a Momentum között.

A DK elnökét ugyanis jelenleg Gyurcsány Ferencnek hívják. Ehhez a tényhez pont annyi köze van Fekete-Győr Andrásnak, mint az argentin alkotmányhoz. Illetve annyi, mint Gyurcsánynak ahhoz, hogy a Momentum momentán kit választott elnöknek. A párt magánügye. Kívülről készséggel elfogadhatjuk, hogy párt jelenlegi felhozatalából Fekete-Győr András a legjobb választás. akkor is, ha az említett beszólása pontosan ugyanúgy meggátolhatja hosszabb távra is az ellenzéki összefogást, mint Juhász Péter hasonló elzárkózása annak idején. Mármint akkor, ha a Momentum egyáltalán ellenzéki pártnak határozható meg. Ellenzékinek tekintve ebből a szempontból a Fidesz-kormánnyal szembeni ellenzékiséget. Elvégre, ha Fekete-Győr szerint Orbán „egy baromi tehetséges politikus, aki az emberek nyelvén tud koherens világmagyarázattal szolgálni”, akkor lehet, hogy egész jól el lennének egymással. Elvégre, ha az „emberek nyelvén” adott „koherens világmagyarázatot” a féligazságok látszatösszefüggéseire építő populizmusnak fordítjuk, akkor még igaza is lehet a Momentum vezetőjének.

De, ha már megtisztelték a közt, hogy szakpolitikában is megnyilatkoztak, igazán kár lenne a pártelnöki interjúnál leragadni. Különösen azért, mert a populizmus iránt fogékonyaknak igazán csemege lehet az, amit például az oktatásügyről közzé tettek. Mert ki ne szeretne bele azonnal az olyan kijelentésbe, mindjárt a bevezetőből, hogy: „Lebontjuk a tanulás akadályait, hogy mindenki egyenlő eséllyel tanulhasson életkorától és társadalmi helyzetétől függetlenül”. Azonnal kéretik ebbe beleszeretni. Van is miért. Elvégre világosan meghirdeti az élethosszig tartó ingyenes oktatás programját. Mármint akkor, ha csak egy embernek is, tetszőleges életkorban és társadalmi rétegben ingyenes lesz oktatás. Mert az egyenlő esély innentől mi másról szólhatna. Hacsak nem az ellenkezőjéről. Miszerint mindenkinek méregdrága lesz az oktatás. Ha meg tudja fizetni, ha nem. Elvégre az esélyek tekintetében akkor is egyenlők lesznek. S ezért veszélyesek a bullshit-generátorral összelapátolt populista frázisgyűjtemények. Mármint annak, aki pártprogramnak akarja kezelni azokat. Mert olyanok, mint a jó jóslat. Mindenkinek arról szól, amit bele akar látni.

Mint például abba is, hogy: „A tanulási célok eléréséhez elhivatott és motivált szakemberekre van szükség, melynek érdekében a Momentum olyan méltányos fizetést biztosít a tanítók, tanárok és más oktatásban dolgozók számára, mely tükrözi hivatásuk fontosságát”. Amellyel kapcsolatban persze lehetne azt is mondani, hogy az elhivatottan motivált, tanári végzettséggel rendelkező állampolgár még lehet totálisan alkalmatlan a pályára. A tanárok alkalmasságával meg pont annyit foglalkozik a Momentum víziója, mint a CKP-é. De a méltányos fizetés szintén egy paraméter nélküli halmaz. Mert ki mit tekint méltányosnak. Kívülről, illetve belülről. A tanárok meg most is annyira vannak megfizetve, „mely tükrözi hivatásuk fontosságát”. Azt a fontosságot, amit Orbán és pátere tulajdonít nekik. De kár lenne itt mondatról mondatra végigzongorázni a Momentum oldalán elolvashatóakat.

Mindenkinek javasolható az elolvasása a mindössze öt pont elolvasása. Akinek meg van kedve, próbálja meg valós oktatási és anyagi paraméterekkel, illetve különböző társadalmi kontextusokba helyezve is értelmezni. Valószínűleg rá fog jönni, hogy egy szinte minden körülményre alkalmazható, minden felállásban elmondható szöveggyűjtemény teszi ki a pontok nagy részét. A kisebbség fedezetére meg jórészt nem találunk reálisan értelmezhető választ. Egy pillanatig sem vonva kétségbe persze, hogy a sci-fi is jó dolog. Azért megélni nem az szokott belőle, aki fizeti, hanem az, aki írja. Pont úgy, mint a populista víziók esetében.

Andrew_s