2017. július 30., vasárnap

Demagógisztáni napló: Kupanévadói mérleg

Így kell megúszni a továbbjutást
Forrás: Index
A budapesti pancsikáló bezárta kapuit. Hosszú még úszott egy nagyot és kapott aranyat. Az a kis hiszti talán meg is van bocsátva. A különböző mérlegeket meg majd csak felállítják a szakemberek. Arról is elfeledkezve kicsit, amiről Katinka is elfeledkezett egy kicsit. Profi sportolóként ez a dolguk. De, ha már itt tartunk, akkor egy másik úszó töretlen bénázásai jobban zavarnak.

Igen-igen. Gyurta Dánielről van szó. Az olimpiai szereplése után írtak nyomán nem mindenkinek voltak szimpatikusak a lejegyzett gondolatok. Nekik is szeretnék kedveskedni egy újabb futammal. Akkor, 2016. nyarán adódott az összehasonlítás a hazánkat is megjárt szíriai menekült, Yusra Mardini, illetve az olimpiai kiküldetést egyfajta ingyen-nyaralásnak tekintő sportolók hazai kiválósága között. Idén is adódhatna. Annak ellenére, hogy a Németországban edző menekült-lány nem nyert VB-t. Az előfutamából sem jutott tovább. Így igazán humánusan járt el a királyi média tudósítóival szemben. Mert milyen ciki lett volna, ha idén is magyarázkodni kényszerül valamelyik sajtóetikai hős, hogy miért nem közvetíti a szír lány esetleges futamgyőzelmét.

Miközben azért jegyezzük meg: a szíriai menekültként versenyző leányzó, a VB megannyi más szereplőjéhez hasonlóan szabályosan leúszta a maga versenyszámát. Nem zárták ki, és nem adta fel. Ellentétben azzal, ahogy Gyurta 2016-ban simán visszalépett az egyik számban, hogy a másikban aztán a fasorban se teljesítsen. Amire azt a mentséget hozta, hogy majd a busapesti VB-n bizonyít, mert az lebeg már a szeme előtt. Ezt követően mit is várhattunk? Kiesett a 200 méteren, majd megvonta a vállát és közölte: „számítottam rá”. Ami alapján eleve a vereségért neveztette magát? Azért talán meg lehetett volna próbálni. De kétségtelen eredmény: bevizezte magát. Nem lépett vissza. Egy hős! Már csak azért is, mert egy másik számban is vízbe ugrott. Igaz, ott egy kicsit korábban, mint kellett volna.

Az állítólag agyongyakorolt váltást mégis csak sikerült elszúrnia Gyurtának. Így a magyar vegyes vegyesváltót kizárták a versenyből. Amivel sikerült két dolgot is elérni. Az egyik, hogy nem kellett egy újabb úszással fárasztania magát egy továbbjutás esetén. A másik, hogy három másik versenyző, Balog Gábor, Szilágyi Liliána, és Jakabos Zsuzsanna teljesítményét is sikerült kinullázni. De azért megnyugtató, hogy a bénázó versenyzőt ez sem ingatta meg jobban, mint az olimpiai fiaskó. Közölte, hogy „hát, ezek szerint ez most nem úgy sikerült”, ahogy a váltást korábban gyakorolták. Oszt jónapot. Nincs több látni, és kérdeznivaló a témában.

Pedig azért lenne. Leginkább az, hogy a felkészülés arányos költségét vajon vissza fogja-e fizetni? A másik három sportolóéval együtt? Mert azért alapvetően neki is az a dolga, hogy beugorjon a vízbe, és ússzon. A sportszerűség pedig azt követelné, hogy a sporttársai teljesítményére is tekintettel legyen. Ha pedig nem megy, akkor nem kell erőltetni. Tudomásul kellene venni, hogy elért annyit, amennyit tudott. Valamint azt, hogy ennyit tudott elérni. Mert ezekkel a visszalépős, koránugrós, teljesítményhiányos versenyzésekkel azért meggondolnám, hogy milyen értéke van egy kupának, amit róla neveztek el. Mondjuk, személy szerint azon is elgondolkodnék, hogy aktív sportolóról akarnék-e kupát elnevezni. De ez nyilván a magam baja.

Az azonban, ha egy sportág ezt a fajta példamutatást tekinti alaphelyzetnek, akkor leginkább megúszó-bajnokaink lesznek. A vízben is. Mert a közéletben dögivel előfordulnak. Úgyhogy Gyurta Dániel úr előtt is ott a politikusi pálya. Még államtitkár is lehet Balog Zoltánéknál. Csak találnak neki egy lépcsőfordulót, ahol még nem ül egy államtitkár.

Andrew_s
Comments on Facebook

2017. július 29., szombat

Nem gumicsont, orbánjugend

Forrás: Gépnarancs
Jönnek az új szemléletű tornaórák. A hazafiasok. A megvalósításért Balog Zoltán, az Emberi Erőforrások Minisztériumának (Emmi) vezetője, valamint Simicskó István honvédelmi miniszter a két felelős. A korábbi kérdés a jelek szerint megválaszolásra került. Nem gumicsont az orbánjugend víziója. Esetleg levente-, esetleg ifjúgárda-mozgalom. A lényeg a névtől teljesen függetlenül valószínűleg ugyanaz. Az a fajta politikai, ideológiai pedofília, amelynek Orbániában 2012-ben már mutatkoztak a jelei. S amely a diktatúrákban elég gyakran jelentkezik.

Közben elképzelem a hazafias tornaórák lassú átfejlődését hazaffyasch testneveléssé:
Bukfenc után: „Éljen Orbán!
Futás közben taps, és ütemre: „Felcsút a mi menedékünk! Onnan jött a mi vezérünk!
Kidobósnál, ha eltaláltak valakit: „Megint megdöglött egy migráns!” (idővel helyettesíthető cigánnyal, zsidóval, civillel. Az aznap érvényes központi iránymutatás alapján)
Testnevelés-óra elején és végén csuklógyakorlatok a „Barackfadal” soraira.
Havonta a szuronyos közelharc gyakorlásának beiktatásával.

A tanítás alatt pedig éberségi gyakorlatok. A besúgási reflex, és a kölcsönös bizalmatlanság fenntartása érdekében.

Andrew_s
Comments on Facebook

Kedves Botka László!

Kedves Botka László!

Tudom-tudom. Nem érdekli a levelező tagozat. Ahogy valószínűleg sok minden más sem. Olvasom a hírekben, hogy vakondokokat keres mindenhol. Azért illene emlékezni, hogy az országban már van egy olyan pártvezető, aki minden bozótban árulót lát kuporogni. Alkalmasint ő ma a miniszterelnök. Tudja, akit az Ön pártja szerint le kellene váltani. Legalábbis ezt szokták mondani. Ráadásul ellenségkeresésben verhetetlen.

Azt is megértem, hogy igen régen szerepelt már a médiákokban. Nem Orbán, hanem Ön. Így emberileg tök megértem, ha a pár napos figyelem biztosítására fel akarta kavarni maga körül az állóvizet. Jelentem: sikerült. Őszinte leszek. Na jó, igyekszem. Engem, személy szerint tök nem érdekel, hogy a kebelére akarja-e ölelni Molnár Zsoltot, vagy sem. Azt azonban látom, hogy tökéletesen teljesíti azt a programot, amely az ellenzék megosztása után az MSZP vezetőségének a megosztását tűzte ki célul. Ráadásul, nem lévén MSZP, és annak idején MSZMP tag sem, a pártfegyelem sem köt. Így nyugodtan ismételhetem azt, amit korábban írtam. Azt, hogy az idén őszi programhirdetési ígérettel egy baj van. El van késve. Nem kicsit, hanem nagyon. Vulgarizmusként mondhatnám: kurvára. A választások, ha esetleg még mindig nem tűnt volna fel, 2018-ra várhatók. Tudja! Azok a választások, amelyek áldástalan közreműködésének hatására is, egyre inkább csak egy Fidesz-tisztújító szavazássá fognak silányulni.

Namármost! Volna egy javaslatom! Tessék szépen felállni. Ha leengedi az ég felé felrántott orrát, és vízszintesen balra sandít, akkor talán még látja a szeme sarkából azokat, akik talán követnék. Remek! Most kellene egy 90 fokos fordulatot tenni jobb felé. Tudom, hogy ezzel a háta mögött érezné a baloldalt, és nem tudná állandóan rajta tartani a szemét a sok potenciálisan hátba támadó galádokon. De hát ez van. Bizalom nélkül nincs bizalom! Ugyanakkor most tessék erőteljesen előre nézni. Meg egy kicsit jobb felé. Ott fogja látni Fideszt. Annak jobb széle felé sasszézva Orbán Viktort. Amint lassan araszol a szélsőjobb felé.

Na, kérem! A választási ellenfelek ők lennének. Nem az MSZP-t kell leváltania! Nem is Gyurcsány Ferencet kell a választásokon kihívnia. A többiek is el lesznek valahogy úgy, hogy nem akarja megmondani, hogy miképp kúszhatnak el a fenekéig. Na, kérem! Az, hogy én nem szavazok Önre, az egyre inkább faktum. De talán az unokáknak nem lenne mégis jobb azt mesélnie majd, hogy: „megpróbáltam, és minden kompromisszumos közös program mentén megvalósult összefogással álltam a ringben”? Szerintem kicsit jobban hangzik, mint az, hogy: „tudod kicsim, a nagypapi volt az, aki elcseszte a talán utolsó lehetőséget, hogy most ne az Orbán-dinasztia uralkodjon”.

Andrew_s
Comments on Facebook