2017. július 30., vasárnap

Demagógisztáni napló: Kupanévadói mérleg

Így kell megúszni a továbbjutást
Forrás: Index
A budapesti pancsikáló bezárta kapuit. Hosszú még úszott egy nagyot és kapott aranyat. Az a kis hiszti talán meg is van bocsátva. A különböző mérlegeket meg majd csak felállítják a szakemberek. Arról is elfeledkezve kicsit, amiről Katinka is elfeledkezett egy kicsit. Profi sportolóként ez a dolguk. De, ha már itt tartunk, akkor egy másik úszó töretlen bénázásai jobban zavarnak.

Igen-igen. Gyurta Dánielről van szó. Az olimpiai szereplése után írtak nyomán nem mindenkinek voltak szimpatikusak a lejegyzett gondolatok. Nekik is szeretnék kedveskedni egy újabb futammal. Akkor, 2016. nyarán adódott az összehasonlítás a hazánkat is megjárt szíriai menekült, Yusra Mardini, illetve az olimpiai kiküldetést egyfajta ingyen-nyaralásnak tekintő sportolók hazai kiválósága között. Idén is adódhatna. Annak ellenére, hogy a Németországban edző menekült-lány nem nyert VB-t. Az előfutamából sem jutott tovább. Így igazán humánusan járt el a királyi média tudósítóival szemben. Mert milyen ciki lett volna, ha idén is magyarázkodni kényszerül valamelyik sajtóetikai hős, hogy miért nem közvetíti a szír lány esetleges futamgyőzelmét.

Miközben azért jegyezzük meg: a szíriai menekültként versenyző leányzó, a VB megannyi más szereplőjéhez hasonlóan szabályosan leúszta a maga versenyszámát. Nem zárták ki, és nem adta fel. Ellentétben azzal, ahogy Gyurta 2016-ban simán visszalépett az egyik számban, hogy a másikban aztán a fasorban se teljesítsen. Amire azt a mentséget hozta, hogy majd a busapesti VB-n bizonyít, mert az lebeg már a szeme előtt. Ezt követően mit is várhattunk? Kiesett a 200 méteren, majd megvonta a vállát és közölte: „számítottam rá”. Ami alapján eleve a vereségért neveztette magát? Azért talán meg lehetett volna próbálni. De kétségtelen eredmény: bevizezte magát. Nem lépett vissza. Egy hős! Már csak azért is, mert egy másik számban is vízbe ugrott. Igaz, ott egy kicsit korábban, mint kellett volna.

Az állítólag agyongyakorolt váltást mégis csak sikerült elszúrnia Gyurtának. Így a magyar vegyes vegyesváltót kizárták a versenyből. Amivel sikerült két dolgot is elérni. Az egyik, hogy nem kellett egy újabb úszással fárasztania magát egy továbbjutás esetén. A másik, hogy három másik versenyző, Balog Gábor, Szilágyi Liliána, és Jakabos Zsuzsanna teljesítményét is sikerült kinullázni. De azért megnyugtató, hogy a bénázó versenyzőt ez sem ingatta meg jobban, mint az olimpiai fiaskó. Közölte, hogy „hát, ezek szerint ez most nem úgy sikerült”, ahogy a váltást korábban gyakorolták. Oszt jónapot. Nincs több látni, és kérdeznivaló a témában.

Pedig azért lenne. Leginkább az, hogy a felkészülés arányos költségét vajon vissza fogja-e fizetni? A másik három sportolóéval együtt? Mert azért alapvetően neki is az a dolga, hogy beugorjon a vízbe, és ússzon. A sportszerűség pedig azt követelné, hogy a sporttársai teljesítményére is tekintettel legyen. Ha pedig nem megy, akkor nem kell erőltetni. Tudomásul kellene venni, hogy elért annyit, amennyit tudott. Valamint azt, hogy ennyit tudott elérni. Mert ezekkel a visszalépős, koránugrós, teljesítményhiányos versenyzésekkel azért meggondolnám, hogy milyen értéke van egy kupának, amit róla neveztek el. Mondjuk, személy szerint azon is elgondolkodnék, hogy aktív sportolóról akarnék-e kupát elnevezni. De ez nyilván a magam baja.

Az azonban, ha egy sportág ezt a fajta példamutatást tekinti alaphelyzetnek, akkor leginkább megúszó-bajnokaink lesznek. A vízben is. Mert a közéletben dögivel előfordulnak. Úgyhogy Gyurta Dániel úr előtt is ott a politikusi pálya. Még államtitkár is lehet Balog Zoltánéknál. Csak találnak neki egy lépcsőfordulót, ahol még nem ül egy államtitkár.

Andrew_s

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése