MSZP, te csodás

Molnár Gyula szerint Botka csupán „karcosan reagált” arra, hogy Molnár Zsolt szerint nem feltétlenül Gyurcsány és pártja a legkomolyabb választási ellenfele az MSZP-nek. Ugyanakkor egyet érteni látszik a pártelnök Botkával abban, hogy Gyurcsány Ferenccel nem szabad megegyezniük. Ami ellentmondani látszik azzal a kijelentésével, hogy nem tenne igazságot a vitázó felek között.

Egy pártelnöki állásfoglalás, tetszik vagy sem, valójában „igazságot tesz”. Még akkor is, ha elfogadjuk: Molnár Gyula szerint legitim vélemények, koncepciók vitája zajlik. Mert a párt elnökeként óhatatlanul a párt „arcaként” nyilatkozik meg. Akkor is, ha elfogadjuk, hogy alapvetően egy politikai kényszer hatása is meghúzódhat a nyilatkozat mögött. Botka olyan szinten elment a falig, és olyan közel van a kampányidőszak éles szakasza, hogy gyakorlatilag kényszerpályára küldte az MSZP vezetőségét. Molnár Gyula mondhatta volna, hogy „Botka úr egy tahó”, de ebben az esetben a saját miniszterelnök-jelöltjével szemben foglal állást. A kongresszusi döntéssel szemben. Ezt nyilvánvalóan nem tehette meg. Ugyanakkor az MSZP-n belül is elég sokan lehetnek, akik szerint a demokrácia nem ott kezdődik, hogy egy másik párt megválasztott elnökének a személyét akarják meghatározni. Márpedig a választások alkalmából az ő munkájuk, informális kapcsolatrendszerük is „játszik”. Akár szereti ezt Botka úr, akár nem szereti. Habár, valószínűleg szereti. Amennyiben neki hoz szavazatokat.

Ebből a szempontból tehát nem nagyon dimenzionálnám túl Molnár Gyula kinyilvánított véleményét. A sorok között azonban van pár olyan kisördög, akik lelkesen kaparássza a betűket. Mert szó esik arról, hogy Botka László világos stratégiát fektetett le 2017 elején. Ami egészen biztosan nagyon világos, de valószínűleg hét pecsétes titok. Mármint az a része, ami a „mindenhatalmatnekem”, illetve a „Gyurcsányahibás” koordinátákon kívül eső halmazba eshetne. Ami lehet természetesen teljesen hiteles stratégia. Különösen, ha egy kis „Orbántakaroggy” is belekerül. Legfeljebb nem vezet sehova. Feltéve, ha nem a választási vereség a cél. Ahogy a nagyon hasonló stratégia a 2014-es zakón kívül nem túl sokat hozott a konyhára. Annyira nem, hogy felvetette az előre megfontol választási vereség gyanúját is.

Amellyel kapcsolatban érdemes a jelenlegi pártelnök azon kijelentése, hogy: „Ha nem is lesz teljes körű az összefogás, aki kimarad, annak meg kell magyaráznia, hogy miért Orbán Viktor stratégiáját hajtja végre”. A 2013-as év ugyanis nem volt olyan nagyon régen. Emlékezhetünk arra, ahogy a Bajnai-Mesterházy páros mellől folyamatosan szorították ki a potenciális szövetségeseket. Annyira, hogy a szárszói dzsemborin sem szólítottak fel senkit a színpadra. Holott mindketten megtehették volna. Ahogy megtehették volna, hogy széles körben publikálják a kompromisszumos lehetőségeket. A szinte végletes megosztással, illetve a lehetséges szövetségesek leszakításával valójában Orbán stratégiáját hajtották végre. Azonban mind az Együtt, mind az MSZP máig adós a magyarázattal. Ahogy abban sem biztosan tévedek nagyot, ha feltételezem: noha a jelenlegi Botka-stratégia is hasonló hatású, mégsem lesz 2018-ban esze ágában sem magyarázattal szolgálni. Mert azért ne feledjük, hogy nem az az összefogás, ha valaki teljes behódolást vár el a másiktól.

Ugyanakkor maximálisan egyet tudok érteni Molnár Gyulával, de akár Botka Lászlóval is, abban, hogy „új baloldali politika kell”. Illetve kellene. Ezért is kifejezetten sajnálom, hogy nem került sor egy ezt lefedő pártprogram kialakítására, a kompromisszumos dűlőre jutásra ezzel kapcsolatban a szövetséges pártokkal. A személyes köldöknézések helyett. Ez a kijelentés ezzel kapcsolatban nagyon árulkodó: „Most nem a politikai iszapbirkózással kell foglalkozni, hanem azzal, hogy kialakítsuk a viszonyunkat például az adórendszerhez, az oktatáshoz, az egészségügyhöz, a szegénységhez, a nyugdíjakhoz, a közjogi ügyekhez”. Mert azt sugallja, hogy a párton belül még javában folyik az iszapbirkózás, miközben az említett témák kapcsán (s/n)incs még a párton belül sem konszenzus. Nemhogy pártprogram.

Ha pedig ez így van, akkor baromi jó lenne, ha Botka László kiállna a nagyobb nyilvánosság elé, és szolgálna némi magyarázattal. Arra nézve, hogy az Orbántól már megszokott ellenségkeresés, illetve ön-, és közmegosztás helyett miért nem inkább ezzel foglalkozott az utóbbi hónapokban. Mert így egyre érdekesebbé válik az a kérdés, hogy mi a jó édesről is beszélgettek annak idején valójában Szegeden. Orbánnal.

Andrew_s