Kedves Tanítanék!
Látom, hogy szerveznek egy
tüntetést 2018. január 28. ára. Azzal a címmel, hogy „Békét és
szabadságot az iskolákban!”. Azon a szóvégi „n”-betűn nem rugóznék. De
azon igen, hogy Önöket orcabőrrel jól ellátta az úr! Egy jó tanárnak elsődleges
feladata, hogy a rábízott gyermekeket ne frusztrálja. Az iskolai béke, az
osztályon belüli nyugodt légkör a tanár felelőssége. Ha az iskolában nem
képesek a gyermek frusztrálása nélkül tanítani, akkor ez a tanárok, az Önök
felelőssége. A szabadság is. A ma ötvenesek olyan iskolarendszerben tanultak,
ami a jelenleginél sokkal kötöttebb volt. Azért nem lennék elég bátor azt
kijelenteni, hogy minden ma középkorú ember ostoba barom maradt az iskolákban.
Nagyon sok függ a tanár alkalmasságától.
Kedves Tanítanék! Emlékeznek
még a 2016-os esős, februári tüntetésre? Emlékeznek arra, hogy melyik
felszólaló szólt a tanárok alkalmasságának a kérdéséről? Nyertek! Magam sem
emlékszem. Önök ettől a kérdéstől úgy félnek, mint a tanárok szakszervezetei. A
rettegés foka az ördög és a tömjén viszonyához hasonló. Emlékeznek még, hogy
melyik felszólalójuk fejtette ki a részletes, a regnálóval szemben alternatív
megoldásokat tartalmazó oktatáspolitika vázát? Nyertek! Magam sem emlékszem.
Egy tucat pontot skandáltak, és olyan, a tanárok hátán ismertségbe mászó önjelölt
vezéreknek asszisztáltak, mint Pukli. Emlékeznek még rá? Emlékezzenek!
De arra is, hogy a folyamatos,
semmitmondó, programot adni nem képes tüntetésekkel miként sikerült
kifárasztani a tanárok jogos elégedetlenségét. Arra is, hogy miként sikerült
elérni a tanárok meg nem szólítását. Amikor a nagy országos cigiszünet
támogatására még a tanárok többségét sem sikerült megszólítani. Arra is, hogy
váltig a 2010 előtti állapotokat emlegették sokan. A 2010 előtti
oktatáspolitika is a kontraszelektált iskolának kedvezett. Nem volt jó. Igaz
több párna volt talán a ketrecben. A mostani oktatáspolitika csapnivaló. De
ennek az oktatáspolitikának a tanárok a végrehajtói. Az iskolákban a katedrán
lehet, a katedrán kell tudni működni. Ha egy osztályból nem alakul közösség, ha
egy osztály nem dobja ki a besúgóit, ha egy osztályban nem csillan meg az
érdeklődés szikrája, ha egy osztály hülyébben, zaklatottabban jön ki az óráról,
mint bement, az a tanárok felelőssége. Tudom, ez nem tetszik. Mert Önök másért
tüntetnek.
Lehetőleg sokszor. Egy kicsit.
Egyre kisebbet. Önök, akarva, vagy akaratlanul, de a hatalmat szolgálták a
tanártüntetésekkel. Miért nem ülnek a CKP barlangjában és nyalogatják a
sebeiket? Esetleg Önök úgy érzik, hogy megszólították a tanárok nyolcvan
százalékát? Maguk szerint a szülők hány százaléka szolidáris Önökkel? Azokkal,
akik a szakmaiságot, mint toronyba zárt, és zártkörűvé varázsolt egylet
megmondását gondolják. Esetleg úgy gondolják, hogy a szülőkkel érthetően
kommunikálható programmal álltak elő? Hogyne! Fenn van az interneten. Valahol.
Örülünk. Örüljünk? Ha Önök, illetve a tanárok úgy gondolják: a politikai
elittel megbugázott programot majd csak végrehajtja valaki, akkor mennyivel
jobbak a jelenleginél. Mennyivel kevésbé gondolnak a szülők feje fölött dönteni
a következő generációról?
Önök most tüntetést
szerveznek. Remek! Remekül meg lehet osztani az elégedetlenséget. Remekül rá
lehet ülni egy mások által kezdeményezett tüntetés farvizére. Remekül vissza
lehet kéredzkedni a média pár perces hírblokkjaiba. Önöknek remek. De a semmibe
vezető tanártüntetések, a gyakorlatilag program nélküli tanármegvezetések, a szülők tömegeinek meg nem szólítása után
ehhez azért pofa kell. Baromi vastag bőrrel! Emlékezzenek Puklira, és
mindazokra, akik felszólaltak a színpadon. Alig van olyan, akire érdemes
emlékezni. Akire érdemes, arra sem Önök miatt.
Nem azért, mert az
iskolarendszer jó. De, azt hiszem, Önök tehetnek a legkevesebbet róla, ha
valaha jobb lesz.
Andrew_s
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése